Tanulmányúton bővíthették szakmai tapasztalataikat a túra résztvevői

Az elmúlt időszakban szinte minden évben – az elmúlt évet kivéve, a járvány miatt – szerveztek tanulmányutat különböző borvidékekre, ahol szakmai tapasztalataikat bővíthetik. László Géza fiatal szőlőtermelő ötlete volt az, hogy ezúttal ne menjenek túl messzire, hanem a Kunsági borvidéken tegyenek kirándulást. Az ezzel kapcsolatos szervezést is ő vállalta. Amint azt elmondta, a mostani tanulmányutat azért szervezte, hogy képet kapjanak a borvidéken arról, hogy hová fejlődött a Kunság az utóbbi évek alatt, illetve, hogy megnézzék, mások milyen eredményt érnek el azokkal a fajtákkal, amelyekkel ők is dolgoznak. 

Izsákon kezdődött a tanulmányút

Először Izsákra utaztak, ahol a Gedeon Birtokot tekintették meg. A szőlősgazdákból és hozzátartozójukból álló társaságot Knábel László fogadta, aki elmondta, hogy a bérelt szőlőkkel együtt mintegy száz hektáron termelnek szőlőt. A munkálatok nagy részét gépekkel végzik, mert ekkora területet nem is tudnának emberi erővel művelni. A különböző fajtákból mustot és bort készítenek, az előbbit külföldre szállítják. A szüret idejét nem a gazdák, hanem ők határozzák meg, attól függően, hogy mikor jön a kamion a mustért. Az ugyanis nem ritka eset, hogy a reggel leszedett szőlő délután már a kamionban van, és indulhat a megrendelőhelyre. Csak saválló edényekkel dolgoznak, ezt találták a legmegfelelőbbnek. A borkészítés mellett pezsgőgyártással is foglalkoznak az utóbbi időben. A szakember szerint a pezsgőfogyasztás az utóbbi időben emelkedő tendenciát mutat, és ez a borászatvezetésben is megtalálta a megfelelő hangsúlyt. A borok közül kövidinkát, generosát, rajnai rizlinget, Irsai Olivért, néró rosét és sárfehér pezsgőt mutatott be kóstoláskor. 

Az Alföld legnagyobb pincéjét is megnézték

A következő állomás Kiskőrös volt, a Szentpéteri Borpince Kft., ahol maga a tulajdonos, Szentpéteri Attila várta a társaságot. Ez a borászat egészen más technikával dolgozik. Nem hagynak sok fürtöt a tőkéken, a hektáronkénti átlag 50–70 mázsa között van, szerintük ugyanis így lehet minőségi bort készíteni. A pincéjük teljesen egyedi és különleges, földbe vájt. Ekkora pincével az Alföldön talán nem is lehet találkozni. Kívülről nem is látszik, hogy mekkora. Mindenesetre a család fokozatosan fejlődik, terjeszkedik, és kiváló borokat készít, amelyek közül több nemzetközi szinten is komoly elismerést érdemelt már ki. A tulajdonos munkáját fia, ifj. Szentpéteri Attila borászként segíti, és jól kiegészítik egymást. Ő a tapasztalatával, fia pedig a fiatalságával, kreativitásával tudjak előrevinni a gazdaságukat. Szentpéteri Attila szerint a metszőolló a pince kulcsa. Ezzel azt akarta kifejezni, hogy már a metszéskor tudja a gazda, hogy milyen bort fog majd készíteni a szőlőből. Először egy kékfrankos rosét mutatott be, majd pedig két késői szüretelésű, 2020-as és 2019-es generosát, amit fahordóban érlelnek. 

Bemutatta a Flexcube-hordót is, ami nem más, mintegy új generációs hordó. Kívül műanyag, de belül tölgyfa van benne, amit lehet cserélni.

Azt is lehet mondani, hogy a hordódonga kerül a borba, nem pedig a bor a hordóba. Így gyakorlatilag olyan minőséget ad, mintha fahordóban érlelnék a bort. A cég tulajdonosa hozzátette, hogy állati eredetű anyagokat, mint a zselatin, kazein, tojásfehérje, nem használnak. Ugyanezt mondta Knábel László is. Megpróbálnak a vegyszermentes borászkodás felé haladni. A feldolgozó- és pincelátogatás után a borházba is ellátogatott a húszfős csapat, ahol ebéd és borkóstolás várta őket. Welcome drinkként titokbort kóstoltak. Szentpéteri Attila elmondta, hogy azért titok a neve, mert nem minden évben ugyanabból a szőlőből készül. Ezúttal tramini volt az alapanyag, és habzóborként kerül forgalomba. Mellette olaszrizling-, chardonnay-válogatás, néró rosé válogatás, cabernero cuve is került a kóstolópoharakba. Ez utóbbiból kiderült, hogy néró és cabernet szőlőből készül, és a nevet le is védették. A kóstolás végén még egy 2019-es cabernet sauvignon válogatás és egy ugyanebből az évből származó, késői szüretelésű generosa várta a csapat tagjait. Ez utóbbi bor annyiban különbözött a pincében kóstolt generosától, hogy már palackban volt. Így különbséget lehetett tenni a két bor között. 

Egy imrehegyi borászatba is ellátogattak

Az utolsó hely, ahova mentek az imrehegyi Béla Borászat volt, ahol Béla Zoltán tulajdonos beszélt a gazdaságáról. Itt ugyan pincét nem néztek meg, de bort kóstoltak, mégpedig kövidinkát, Irsai Olivért, kékfrankos rosét, nektárt, ezerjó-generosa cuvée-t. Ez a fajta házasítás megállja a helyét, a két szőlő borként jól kiegészíti egymást. A végén egy 2020-as kékfrankos, valamint egy 2013-as kései szüretelésű nektár került a poharakba. Amint azt Béla Zoltán elmondta a kóstolásnál nagy jelentősége van annak, hogy milyen pohárból kóstolunk, a pohár ugyanis szelektál. A borász szerint sok jó bor készül Magyarországon, az azonban nem mindegy, hogy hogyan tudják eladni. Vélemény szerint több fahordót kellene használni. 

A bortúra végén azt lehetett megállapítani, hogy mind a három cég mást és mást tartott fontosnak a borászatukban. Többek között ezért is volt érdekes ez a szakmai kirándulás, na és persze azért is, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy nyugodtan lehet Kunsági borokat fogyasztani, mert nem maradnak le más borvidékektől, és kiváló minőséget képviselnek.