Vélem-én

2016.01.31. 14:08

Papírhegyek alatt

A köznevelési törvényben a pedagógus kötelességei szakasz felsorolása az „a” ponttól egészen „r”-ig megy, és még csak nincs is benne az a sok adminisztrációs feladat, amelyek miatt (is) a pedagógus-társadalomból egyre többen csatlakoznak a miskolci nyílt levélhez.

Hraskó István

80-100 oldalas portfólió írása, önértékelés, szakfelügyeleti ellenőrzés, „dokumentumok, papírok, elektronikus adatszolgáltatás… és mikor taníthatunk végre???” – teszik fel a kérdést.

Talán kevésbé ismert, de az óvódapedagógusok is hasonló terhekkel küzdenek. Túl sok változásra etéren nem számíthatnak, nem lesz több idejük a kicsikre, több beszélgetésre, ölelésre, hiszen az emberi erőforrás miniszter kijelentette: a külső és belső ellenőrzéstől nem tudnak eltekinteni, „a korszellem ezt követeli meg”. A tisztesség meg azt, hogy köszönetet mondjunk – akár a politikusok helyett is – az óvónőknek, akik előírt teendőik mellett szabadidejükben pár apróságot is elvégeznek, bár el tudnának ettől tekinteni.

Például a szülők által beadott pénzből szépítgetik a csoportszobát, játékokat, könyveket vesznek, csak hogy a gyerekek még jobban érezzék magukat az oviban. Saját autójukkal indulnak a „beszerző körútra” és saját nyomtatójukon gyártják le a foglalkoztató-szemléltető anyagokat (a felsorolt, fentről nézve valószínűleg „csip-csup” dolgokra nem jut pénz az önkormányzati finanszírozásból).

Iskolai beiratkozásra készülve, ilyen problémákról szülőként hallva-tudva nem vagyok valami nyugodt. Aggodalmam csak az csillapítja, hogy a pedagógusoknak nem szokásuk a törvényt bogarászni, anélkül is tudják, mi a dolguk, és lelkiismeretesen teszik is. Sőt, amíg van erejük, annál jóval többet.

 

és még csak nincs is benne az a sok adminisztrációs feladat, amelyek miatt (is) a pedagógus-társadalomból egyre többen csatlakoznak a miskolci nyílt levélhez. Hraskó István -->

Címkék#oktatás

Ezek is érdekelhetik