Vélem-én

2006.06.02. 14:18

Az a tiéd, amit megveszel...

Provaznik Ariel

Provaznik Ariel

Egyetlen hű szerelmem a kávé. Ezért komolyan veszem. Nem vagyok oda az állatokért. Most akkor rossz ember vagyok? Nem. Az a virágot nem szereti. Foglalkozásom: szellemileg ép(p)en szabad újságos.

...Gondolhatta magában az a buszsofőr, aki szabályosan letaszigált
járművéről egy nyilvánvalóan bolond öregembert a kecskeméti 14-es
újdonsült végállomásán. Éjszaka. Az új szabály szerint mindenkinek le kell szállnia a buszról, vagy új jegyet kell váltania, de a bácsi nyilván még nem értesült erről... 

S míg pár perccel a történtek előtt
még én is mosollyal a fejemen ültem a flúgos fazon mögött, most
döbbenten álltam az utca közepén. Hideg volt már. Egészen
megfagyott bennem a vér a sofőr rideg viselkedése miatt. Mégis
elindultam hazafelé.

Az a tiéd, amit megveszel! - visszhangzott fejemben a bevésődött
mondat, melyet a tévében hallottam valamelyik nap.  Így éltek Ti. Én
biztos nem! Pedig nem tettem mást, mint bárki. Ballagtam lehajtott
fejjel az úton, látszólag közönyösen, de belül remegtem a dühtől.
Szégyelltem magam a buszsofőr miatt, a többi ember miatt,
gyávaságom miatt. Tehetetlen szerencsétlenül forogtak gondolataim.
Egyre távolodtam a helyszíntől, szinte menekültem, nem is akarok róla
tudni. Ez nem tehetetlenség, hanem egyszerű gyávaság.

Furcsa ez a tömegpszichózis dolog. Minden bizonnyal csak egyes
esetekben működik. Például focimeccsen. Ebben a helyzetben valahogy
nem adódtak össze az egyéni energiák. Biztosan a természet alakította
így, tehát rendben is van. Hiszen csak cizellált agytekervényeinkkel és
dúsgazdag érzelmeinkkel  emelkedtünk ki a vegetatív állatvilágból. Ja,
és persze a földi élet legbonyolultabb jelrendszerével, az emberi
kommunikációval. Bár hallgatni arany, szól a mondás, mi pedig szívesen
tartjuk magunkat ehhez.

Ezek is érdekelhetik