2015.08.27. 15:25
Régiből újat varázsol a könyvkötőmester
Tarapcsik Sándor kecskeméti könyvkötőmester régi Bibliáiból, könyvkötészeti remekeiből és egyéb munkáiból nyílik kiállítás pénteken, az orgoványi művelődési házban.
Tarapcsik Sándor könyvkötő mester.
Fotó: BUS CSABA
Az Aranykoszorús mester, gyémántdíjas könyvkötő és iparművész az orgoványi falunapok egyik meghívott vendége, a munkáit bemutató kamaratárlatot pénteken, 18 órakor nyitják meg. Mit láthat a közönség? – érdeklődtünk Tarapcsik Sándortól.
– Százévesnél régebbi Bibliákat, imakönyveket, matuzsálemkorú egyházi könyveket. Ezeket én restauráltam és kötöttem újra – mondja a mester. – Vonzódom a régi könyvekhez, vallásosságom okán elsősorban az egyházi kiadványokhoz. Van, amit a kecskeméti zsibpiacon vásároltam, de olyan is, amit behoztak a műhelybe beköttetni, és 20, 30 év elteltével sem jött érte senki. Évek óta dolgozom egyházaknak, karitatív szervezeteknek. Idén minden kecskeméti egyháznak felajánlottam, hogy egy templomi tulajdonú értékes könyvüket térítésmentesen megújítok. Cserébe annyit kértem, hogy belekerülhessen a Tarapcsik könyvkötészet pecsétlenyomata. Ennek kapcsán van most nálam a kecskeméti Nagytemplom egy 1670-es évből való könyve. Ezt szintén bemutatom a kiállításon, de csak a megnyitón.
– A múlt mellett a jelen is teret kap?
– Hogyne. Díszdobozok, emlékkönyvek, kasírozott- és paszpartu munkáim is teret kapnak a kiállításon, hogy teljes legyen a műhelyünkről alkotott kép. A különleges technikákról is mesélek. Készítünk például fésűsmetszést, aranymetszést, amit a papság a XVII-XVIII. században alkotott. Ilyesmivel már csak ilyen öreg mesterek foglalkoznak, mint én. Ezt ma már sehol nem tanítják.
– Gyakran hívják kiállítani?
– Igen, még külföldre is. A Múzeumok Éjszakáján a Tudomány és Technika Házában volt a 28. kiállításom. A mostani orgoványi lesz a 30., tehát egy kisebb jubileum is lesz.
– Ha valahol meglát egy ritka könyvet, mit néz meg rajta először?
– A bekötését. Saját munkámra is igényes vagyok, nem mindegy, mit adok ki a kezemből. Kedves történetem, amikor egy idős néni behozott egy régi, szakadt Bibliát a műhelybe, majd miután megjavítottam, nem akarta elfogadni. Váltig állította, hogy nem az övé, valaki másé, ezért nem viheti el. Már megijedtem, hogy elcseréltük, de aztán meglett a bizonyíték. A könyv egyik hátsó oldalán fel voltak jegyezve a néni családtagjainak anyakönyvi adatai. Erről aztán ráismert. Csodálkozott, mert nem gondolta, hogy a renoválás után így megszépül a régi ütött-kopott Bibliája.
