Minden gyerek egy csiszolatlan gyémánt

A Föld napján találkoztam dr. Halász Mátyásné Anikó nénivel a tiszaalpári iskola biológia, földrajz, technika szakos tanárnőjével. Nagy készülődésben volt, mert a Föld napja különleges esemény náluk, hiszen iskolájuk már 11 éve Ökoiskola. Ilyenkor feldíszítik a termeket, virágot ültetnek az udvaron, szemetet szednek, kerékpárral a szennyvíztisztítóhoz kirándulnak. Egy szóval minden program a környezetvédelemhez kapcsolódik. Az események szervezése közben Anikó néninek interjúra is jutott ideje.

– Föld napján az iskola kerítésére színes rajzokat, felhívásokat rakunk a gyerekekkel közösen, hogy falubeliek figyelmét is felhívjuk bolygónk megóvásának fontosságára. Minden évben megszervezzük az Ökohetet, melynek keretében a diákokkal tavaszi nagytakarítást tartunk az iskolában, szemetet szedünk a faluban. Ma már a falu lakó is közreműködnek ebben. A falutakarításában a természetbarát szakkörösökön kívül önkéntesek, civil szervezetek, a helyi Horgász egyesület, a motorosok, sportolók, a Faluszépítő Egyesület tagjai és a nyugdíjasok is részt vesznek – meséli hatalmas lelkesedéssel a tanárnő, akinek mindig is szívügye volt a természetvédelem. Elmondta, 15 éve tanít Tiszaalpáron, előtte Kiskunfélegyházán a Dózsa György Általános Iskolában dolgozott. Már ott is szervezett takarítási akciókat, fásítást, parlagfűirtást. Tiszaalpáron azonban szabadkezet kapott az iskola természetközeli arculatának kidolgozásában.

Így váltak az országban az elsők között Ökoiskolává. Háromszor nyerték el az Ökoiskola címet, ma már Örökös Ökoiskola cím birtokosai – részletezte Anikó néni, aki nem csak az iskolát állította ökoüzemmódra, hanem az óvodánál is segédkezett is, amely már másodszor pályázott a cím elnyerésére. Emellett kezdettől fogva vezeti az értékőrző tábort és elindította az erdei iskolát is – meséli a tanárnő, miközben kicsengetnek. A szünetben egymásnak adják a kilincset a gyerekek. Az egyik azt kéri Anikó nénitől hívja már fel az anyukáját, mert otthon felejtette a matekfüzetét, a másik rajzokat hoz, a harmadik az erdélyi kirándulás felől érdeklődik, a negyedik a versenyen elvesztett kabátját keresi, és még sorolhatnám. A szertár, ahol beszélgetünk zsúfolásig van a gyerekek munkáival, fotóival. Még az legelső osztályáról is vannak képek a falon. A fotók mellett oklevelek, melyek bizonyítják, hogy Anikó néni tanítványai sorra nyerik a tanulmányi versenyeket. Becsengetnek, elcsendesedik az iskola, folytathatjuk a beszélgetést.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Dr. Halász Mátyásné a digitális tábla segítségével tart biológa összefoglalót a 8. osztályosoknak
[/caption]

– Nekem nagyon fontos, hogy a gyerekek nyitottak legyenek a természet iránt, hogy foglalkozzanak a környezetükkel. Mindazonáltal megtisztelő és örömmel tölt el, ha nekem ajándékozza valamelyik az alkotását. Ez visszaigazolás, hogy nem volt hiába való a munkám, valami megmaradt bennük abból, amit tanítottam nekik – mondja Anikó néni és mutatja az ajándékba kapott gyerekrajzokat.

Dr. Halász Mátyásné már kisgyermekként is pedagógusnak készült. Volt kitől örökölnie a hivatástudatot, hiszen édesanyja óvónő, a nagyapja, a nagybátyái, sőt az egyik bátyja és annak felesége is pedagógus volt. – Már kisgyermekként is azt játszottam, hogy tanárnő vagyok. Sorba ültettem a csutkababáimat és azokat tanítottam.

A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola biológia és mezőgazdasági ismeretek és háztartási gyakorlatok szakára jelentkeztem. Mellette elvégeztem a technika szakot, később pedig a földrajz és a környezetvédelmi szakot is – fűzte hozzá a tanárnő, akitől azt is megtudtam, nem csak az iskolában, hanem az otthonába is különös figyelmet fordít a környezetvédelemre és az egészségére is.

– Régóta szelektíven gyűjtjük a szemetet. Nálunk nincsenek cukrozott, szénsavas üdítők, inkább a saját magam eltett gyümölcsleveket isszuk. Amit megtermelünk a kertben, abból készítek befőttet, szörpöt, gyümölcsleveket. Van egy tanyánk, ahol méhészkedünk is, így cukrot sem fogyasztunk. Van fűszernövénykertem, amit az iskolában is meghonosítottam. Ugyan így a komposztálást is, aminek hírét hazavitték a gyerekek, így már a faluban is nagyon sokan komposztálják a háztartási hulladékot. Számos szemléletformáló cikket írtam a helyi újságba, aminek köszönhetően ma már a legidősebbek is kiveszik a részüket a szelektív hulladékgyűjtésből, behozzák az iskolába a PET palackokat, a papírt, az elemet – részletezte Anikó néni, aki azt is elmondta, 42 éves pályafutása utolsó értékőrző táborát szervezi, idén ugyanis nyugdíjba vonul.

– Ez lesz a 16. tábor, amire kezdetben 10-15 gyerek jelentkezett, ma már 35 jelentkező után be kell zárnom a létszámot, mert nem lehet többet felvenni. A délelőtt mindig hasznos munkával telik: parkot rendezünk, kiállítótermeket takarítunk, rendet teszünk az iskolai szekrényekben, leellenőrizzük az alpári réten kihelyezett madárodúkat, ami megrongálódott azt megjavítjuk. A délután mindig játékosan telik, számháborúzunk, biciklizünk, piknikezünk. Utolsó nap pedig kirándulni megyünk. Bízom benne, hogy lesz, aki folytatja ezt a hagyományt és a többit is – tette hozzá a tanárnő, aki a beszélgetés zárásaként körbevezetett az iskolán. Büszkén mutatta, hogy a korábbi poros udvaron ma már dús fű zöldell, amit az árnyat adó fákkal együtt a gyerekekkel közösen ültettek. Az egészségudvarban fitness gépek is helyet kaptak. A zöld sarokba pedig egy pavilont építettek, ahol akár tanórát is tarthatnak.
– Biztos, hogy kezdetben nagyon rossz lesz és hiányozni fognak a gyerekek. De arra gondolok, hogy van két unokám és nekik is kell a segítség. Kezdettől fogva azt vallom, hogy minden gyerekben van valami érték, azt kell megtalálni és kihozni belőlük. Ha ezt a pályát abbahagyom, akkor az unokáimból szeretném az értékeket kicsalni, szeretettel csiszolgatni – mondta elégedett mosollyal dr. Halász Mátyásné.