Többet dolgozom a normánál, de nem fizetik ki

A munkaszerződéseknen a munkáltató általában azt határozza meg, hogy egy bizonyos összegű fizetésért mennyit kell teljesíteni. Akár időben, akát normában. A kereteket ettől föggően a dolgozó kétféleképpen lépheti túl.Vagy többletmunkával, vagy többlet teljesítménynel. Ezt a többletet a munkáltatónak ki kell fizetnie. Főszabály szeint a többletmunkát túlóradíj formájában. A többlet teljesítményt pedig az előírtnál arányosan több pénzzel.

Sajnos nálunk nem alakult még ki a gyakorlat, hogy ilyen esetekben fellépjünk a jogainkért – mondja a jogi szakember. Sokan fülüket-farkukat behúzzák, és semmilyen jogtiprásért nem szólnak. Féltik az állásukat. A munkáltatók ugyanis olyan fenyegetéskkel lépnek elő, hogy „nem vagy pótolhatatlan”, „már másnap másvalakit a helyedbe állíthatunk”. Ennek azonban a fele sem igaz. Minden ember pótolhatatlan, egyszeri lény, mondja pszichológus szakértőnk – ennek ellenkezőjét állítani hazug manupaláció.

Az állásért való sorban állás sem biztos, hogy jó érv. Hiszen a „sorbanállók” gyakran képzetlen, lusta emberek. A munkáltatók tudnának róla mesélni, milyen nehéz jó munkaerőre bukkanni. Ezek sokszor csak keresik egymást, de nincs olan csatorna, amelyen össze is akadhatnának.
Olvasónk megírta: a munkaadó inkább felemelte a normát, hogy ne kelljen túlmunkáért fizetnie. Ennek viszont az lett a következménye, hogy némelyek nem bírták az iramot, és alulteljesítettek. Az ő fizetésükből ezért levontak. Szomorú módja ez a motivációnak, amikor a pozitív ösztönzés vezetne igazán jó eredményre.