A Szakmár biztató ősszel a háta mögött most már a dobogót célozza

Remek őszt zárt a Szakmár a vármegyei harmadosztályú bajnokság nyugati csoportjában, hiszen az egész ősz folyamán megbízható teljesítménnyel a második helyre futottak be a téli szünet előtt. Az egyesület körében érthető sikerélményt okozó részsiker hátteréről Dobler Róbertet, a szakmári egyesület elnökét kérdeztük meg.

Vincze Miklós

Szakmár, álló sor, balról: Dobler Róbert, András Gábor, Dobler Bence, Gillich Martin, Csada Ábel, Sztakó Roland, Domján Roland, Nagy Máté Bence, Marosvári Ármin, Polyák Ádám, Tóth Kristóf, Marosvári Ákos. Elöl: Rab Attila, Salacz Attila, Mácsai Péter, Karaszi Zoltán, Kudela Adrian, Oláh Zoltán, Kaproncai Martin

Fotó: Szakmár KSE

A csapat a közelmúltban a nyugati csoport tősgyökeres tagjaként általában a középmezőny felső felében végzett. A 2017/18-as idényben a 4., egy évre rá újra a 4. helyen zártak. A 2019/20-as, a covid járvány miatt csonkán maradt idény idő előtti zárása a Szakmárt újfent a 4. helyen találta. 2020/21-ben a 7. helyen végeztek, a 2021/22-es idényben újra elcsípték a 4. helyet, 2022/23-ban a 6. helyre futottak be, hogy aztán a 2023/24-es őszi idény végén a 2. helyen álljanak úgy, hogy a csapat mindössze két vereséget szenvedett, a bajnoki címvédő Dunapataj és a Harta II. otthonában. Dobler Róbertet, az egyesület elnökét elsőként arról kérdeztük, hogy mi változott, miután a szép őszi teljesítmény nyilván nem lehet a véletlen műve.

– Tavaly nyáron úgy éreztük, hogy bármiféle sikeres, vagy az előző évekhez képest sikeresebb szereplésnek az alapja az, hogy a labdarúgók újra rendesen járjanak az edzésre, valamint úgy voltunk vele, hogy nem ártana frissíteni a keretet sem, illetve hogy az is segíthet, ha valami új impulzus éri a csapatot – jelentette ki Dobler Róbert, a klub elnöke. – Korábban jó két éven át hébe-hóba edzett a társaság, ez természetesen nem csak a korábbi edző, Kövesdi Sándor hibája volt. Ennek érdekében, miután sokat gondolkodtunk a hogyan továbbról, tavaly nyáron úgy döntöttünk, hogy új szakmai vezetéssel vágunk neki a bajnokságnak. Felállt egy edzői, szakmai stáb, a tagjai András Gábor, Szalontai Attila és jómagam. Úgy terveztük, hogy hárman összedugjuk a fejünket, és a látottak, tapasztaltak alapján – a véleményeinket összehangolva – hozzuk meg szükséges emberi, szakmai döntéseket. Azt is tudtuk, hogy ez nehéz lesz, az is lett, de amint a félévi eredmény mutatja, nagy hibát nem követtünk el ezzel a változtatással. Korábban is volt már ilyen, hogy az edző, aki edzi a csapatot az játszik is, most ketten is vannak akik játszanak (András Gábor és Szalontai Attila), én pedig kívülről kísérem figyelemmel a mérkőzéseket.

De nem csak szakmai változások állnak a Szakmár remek ősze mögött.

– Sikerült a nyáron egy másik régóta dédelgetett nagy célunkat is megvalósítani

Régóta terveztük, hogy igazolunk ide olyan fiatalokat, akik hosszabb távra oldják meg a problémákat, akikkel biztosítani lehet a klub jövőjét. Erőfeszítéseinket siker koronázta. Hartáról sikerült öt embert leigazolnunk a Gutman Zsolt jóvoltából, aki maga is játékos minőségében érkezett hozzánk. Egyébként is régóta volt az már vele beszélgetés tárgya, hogy milyen jó lenne ha nálunk játszana, erre most úgy hozta a sors hogy idekerült hozzánk, ráadásul ötödmagával, hiszen nagy örömünkre az általa korábban edzett Harta II.ből Sztakó Roland, Csada Ábel, Szakács Marci és Gillich Martin is úgy gondolta nálunk folytatja. Máris kijelenthetem, hogy mindnyájan hasznos tagjai lettek a csapatunknak, és játékukkal alaposan kivették a részüket a sikeres őszből.

Csak egy játékos távozott, igaz, az érzékenyen érintette a szakmáriakat, ugyanis az az ifjabb Salacz Attila távozott Kalocsára, aki egy igen jó tavaszt tudhatott a háta mögött, hiszen nyolc gólt is rúgott. Ilyen személyi változások után vágtak neki a nyári öt hét felkészülésnek.

– Július 14-én kezdtük meg a felkészülést, heti két alkalommal, kedden és pénteken találkozott a keret. Három edző, és egy kupameccsel készültünk. Az Izsák, a Császártöltés és a Hajós volt az edzőpartner, kupameccset pedig a Kecel Seniorral játszottunk. Sikeres és eredményes felkészülést hagytunk a hátunk mögött, az izsáki meccset kivéve minden meccsen nyertünk, de persze ebben a fázisban nem az eredmény volt a fontos, hanem hogyan tudnak az új játékosok beilleszkedni a játékba. Már akkor reménytelinek tűnt a helyzet. A kupameccsen – az első tétmeccsen – máris nagy különbséggel nyertünk, és tovább jutottunk a második fordulóba. Ott sem vallottunk szégyent, hiszen a magasabb osztályú Nemesnádudvar ellen sikerült döntetlen eredményt elérnünk, és csak 11-esekkel sikerült továbbjutnia az esélyesebb másodosztályú Nádudvarnak.

A bajnokság a Szakmár számára a falunapi halasztás miatt az utolsó augusztusi hétvége helyett szeptember elejére tolódott. – A Császártöltés ellen kezdtük meg a szereplést, amit utólag megalapozottan nyilváníthatok bajnoki menetelésnek.

A siker több tényezőnek is betudható, a korábban említett változások mellett – ahogy az vármegyei harmadosztályú csapatok esetében lenni szokott – jelentős szerepet játszott a megbízható teljesítmény nyújtásában az is, hogy az ősszel megfelelő volt az edzéslátogatottság. – Az, hogy egészen október végéig a heti két edzésen rendre jelen volt közel másfél tucatnyi játékos, meghaladta az előzetes várakozásokat – fejtegette Dobler Róbert. – Ennek megfelelően jó volt a csapat erőnléte is, és ez jelentősen hozzájárult az eredményes játékhoz. A jó erőállapot miatt az edzések tekintetében hanyagabb évekhez képest jóval kevesebb volt a sérültünk is, ez sem elhanyagolható tényező. A meccsekre sem kellett csalogatni senkit, még idegenbe is stabilan tizennyolcas kerettel tudtunk elutazni. Volt, hogy ennél is többen voltunk, tehát nem is tudott mindenki mezt húzni, ezt a kellemes problémát rotációval igyekeztünk enyhíteni. Nem engedtünk tehát az alapelvünkből, miszerint mindenki aki eljött és keretben volt, játsszon. Egyébként nem kevesebb, mint harminc versenyengedély került nálunk kiváltásra, ebből a tekintélyes létszámból huszonhat fő pályára is lépett ebben a szezonban.

A sérüléshullám tehát elkerülte a csapatot, maródiak azonban így is akadtak. – Sokáig nem volt sérülés, aztán egy meccsen, a Harta II. ellen lett hirtelen három is, Balázs Péter, Dobler Bence és Gillich Martin, egy súlyosabb kettő könnyebb, az azt követő héten pedig történt egy orrtörés, Szakács Márton volt ennek a szenvedő alanya. Bence és Martin azóta már újra aktívak, reméljük, hogy Peti és Marci is mihamarabb felépül. Marci is felépült már, játszott az utolsó meccsünkön a Fajsz ellen.

Nem csak a játékosanyag gyarapodott, de az egyesület infrastrukturális lehetőségei is javultak. – A 2023-as évben is tudtunk NEA pályázatban egy-egy milliós keretösszeget megjelölni működési költségekre, és úgy néz ki nyerni is. Ebből többek között laptopvásárlás is megvalósult . Egy másik pályázatból tavasszal terveink szerint a kispadok felújítása történik meg. Nem mellékes, hogy a klub másik szakosztálya az asztalitenisz szakosztály is örülhet, ugyanis az adogatógép beszerzése is szerepel a pályázati célok között.

Ami az egyesület gazdasági hátterét illeti, a polgármesteri hivatal támogatása a legjelentősebb, általában az önkormányzat állja az infrastrukturális költségeket. További terveink is vannak infrastrukturális fejlesztések tekintetében, ezek közé tartozik a pálya talajának a javítása, az öntözőrendszer fejlesztése.

A tavaszi céljaink között szerepel elsősorban egy sérülésmentes felkészülés sok edzőmeccsel, és reméljük, hogy az edzéseken továbbra is jó létszámmal. Én most azt mondom – mert hát a célt ki kell tűzni, és dolgozni kell annak érdekében, hogy el is érjük – , hogy reálisan a dobogós helyek valamelyikén kell végeznünk. Ha a vége nem a legfényesebb érem lesz, akkor sem lennénk összetörve, de valamilyen érmet most már jó lenne szerezni. A befektetett energia, az elvégzett munka a tavaszi szezon eredményeiben is meg kell hogy mutatkozzon. Ugyanakkor orvosolhatatlan csalódás nem érhet minket akkor sem, ha ne adj isten lemaradunk az első három hely valamelyikéről, amennyiben úgy jövünk le a mérkőzéseink után a pályáról, hogy mindent megtettünk, de esetleg ezt az elért eredmény éppen nem tükrözi. Ha jobb volt adott esetben az ellenfél azt is el kell ismernünk, ezzel sosem volt bajunk. De azért dolgozunk, hogy sikeresek legyünk, és ennek érdekében már január első hétvégéjén megkezdjük a bajnoki felkélszülést, egy teremtornával.

Zárszóként még egy érdekességre felhívta az elnök a figyelmet, amikor azt fejtegette, hogy a szakmári siker kulcsa a jó csapategység, és hogy nagyon jó közösséget alkotnak a pályán kívül is. – A csapat magja huszonöt éve együtt futballozik, és most már az apák a fiaiknak adják át a stafétát, hiszen – és véleményem szerint lehet, hogy ez talán nálunk fordult elő egyedüliként az országban – az elmúlt két évben öt alkalommal történt olyan, hogy apa együtt játszott a saját fiával a csapatunkban.

Szakmáron tehát büszkeségre adnak okot az apa-fia párosok – András Gábor és András Gergő,Tóth Krisztián és Tóth Kristóf, Dobler Róbert és Dobler Bence,Salacz Attila és ifjabb Salacz Attila,Tóth Zoltán és Tóth Patrik – akik a hagyomány továbbörökítésének a zálodai is.