Marques Townes remekül érzi magát Kecskeméten

Remekül kezdte az NB I.-es férfi kosárlabda bajnokságot a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét, hiszen az első két meccsét megnyerte Forray Gábor csapata. A két győzelemből a kecskemétiek új, amerikai-dominikai légiósa, Marques Townes a Nyíregyháza ellen 7, Szegeden pedig már 21 ponttal vette ki a részét. Vele beszélgettünk.

Vincze Miklós

Margues Townes a nyár végén érkezett Kecskemétre

Fotó: Bús Csaba

A huszonhét éves, dominikai-amerikai kettős állampolgár Marques Townes (ejtsd: márkiz táunsz) a nyár végén érkezett Kecskemétre, a korábbi amerikai légiós, Xavier Pollard helyére. Arra a kérdésre, hogy amikor éppen nem légióskodik, igazából a világ mely pontját tekinti az otthonának, elmondta, hogy a feleségével – aki moldáviai, és aki ideköltözött vele Kecskemétre –, Európában szeretnének berendezkedni, erre utal, hogy a hírös városba is Ciprusról érkeztek. De ha azt kellene meghatároznia, hogy a gyermekkori éveket tekintve mit tart az otthonának, akkor az New Jersey, az eredeti lakóhelyéhez legközelebbi nagyváros pedig New York City.

Ilyenkor kicsit megriad a kérdező, hogy vajon hogyan érezheti magát egy európai vidéki városban az, akinek azon metropolisz lüktetése, zsivaja, sodrása sem idegen, amelyet Frank Sinatra úgy énekelt meg, hogy a város, amely sohasem alszik.

Kiderült azonban, hogy Marques Townes remekül érzi magát a Bács-Kiskun megyei megyeszékhelyen.

– Rendkívül kellemesen érzem itt magam. Nekem nem kellett alkalmazkodnom ahhoz, hogy egy vidéki városban éljek, én kimondottan a vidéket szeretem. Amikor elmegyünk a feleségemékhez, Moldáviába, ott is nagyon szeretek falun is, élvezem, hogy saját termelésű zöldségeket, ételeket ehetek. Egyébként is nagyon közel áll a szívemhez a vidék. Itt is pillanatok alatt föltaláltam magam, már rá is leltem egy kistermelőre itt Kecskeméten is, akitől saját termelésű árukat vásárolhatok, zöldséget, gyümölcsöt, tojást, kecskesajtot. Nagyon szeretem a természetet, a vidéket, tehát pillanatok alatt otthonra találtam Kecskeméten.

Szerencsére nem csak a városban, hanem a csapatban is. – Az hamar kiderült a számomra, hogy a keretben sok az érett, rutinos játékos. A csapat fele harminc fölötti, tehát több olyan spíler van itt, akinek a kisujjában van a kosárlabda.

De a csapat hangulata is nagyszerű, nem közhely, amit sokan elmondanak, hogy családias. Nem csak meccseken, edzéseken találkozunk, hanem szabad időnkben is gyakran szervezünk közös programot, tehát a keret körében is azonnal otthonra találtam.

A beépülés sem okozott neki sok problémát Townes-nak, aki bevethető 1-es és 2-es poszton is, de főleg a játékszervezésben fontos láncszem. – Tavaly remek eredményt ért el a gárda, és nem sokan távoztak abból a keretből. Talán ketten, ha jól tudom, az én feladatom pedig tulajdonképpen a korábbi amerikai légiós pótlása. Ez szerencsére nem lehetetlen feladat, ugyanis hasonló típusú játékos vagyok, mint Pollard volt. És mivel a keret a keret gyakorlatilag ugyanaz, mint tavaly volt, rögtön a felkészülés elejétől ment minden, mint a karikacsapás. Gyorsan rájöttünk, hogy hogyan tudunk együtt játszani, pontosabban azt, hogy hogyan tudok én beilleszkedni ebbe a már működő gépezetbe. Itt tehát inkább nekem van feladatom, de meggyőződésem, hogy sikerül mindenki megelégedésére megoldani. Már megismertem a többiek játékát, már ők is tudják, hogy én hogy játszom. Jól kezdtünk a bajnokságban, remélem, hogy ilyen lesz a folytatás is.

Marques Townes a vasárnap esti, szegedi mérkőzésen a meccs egyik legjobbja volt, a forduló válogatottjába is bekerült.

– Minden mérkőzésen igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni annak érdekben, hogy győzelemhez segítsem a csapatomat. Szegeden nem voltam éppen a legjobb dobóformában, de azon dolgozom, hogy az is javuljon. Teszem, amit kell, védekezésben, támadásban egyaránt. A pályán sokat kommunikálunk, a tapasztalt veteránok azonnal jelzik, hogy részemről az adott pillanatban mire van szükség. Szerencsére ez a csapat csapat a szó igazi értelmében, ami nagyszerű dolog. Ha sikerül jól mozgatnunk a labdát, forgatnunk a játékot – ami a cél és a siker kulcsa –, akkor akárkinek kemény ellenfelei lehetünk.

Szerda este a DEAC-ot fogadja a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét. – Tudom, hogy a Debrecen egy szívós, kemény csapat, jó játékosokkal, erős kerettel. Előkészületi mérkőzést már játszottunk velük, azt elveszítettük. De az még abban az időszakban volt, amikor a közös ritmus kialakításán dolgoztunk. Azóta sok idő eltelt, sok víz lefolyt a Hudson folyón, most már készen állunk a kihívásra. Kemény meccs lesz, szoros meccs lesz, mentálisan maximálisan oda kell tennünk magunkat. A szurkolóinkat nagyon várjuk erre a mérkőzésre is, óriási szükségünk van a buzdításra. Ha óriási a zaj, tele van a csarnok, és látjuk, hogy tombol a közönség, az természetesen extra motivációt, lökést ad az egész társaságnak. A közönség képes a csapatot belehajszolni a győzelembe, tulajdonképpen a szurkolótábor a hatodik ember. Képes az ellenfelet is akadályozni, megzavarni a koncentrációját, tehát óriási jelentősége van, hogy mennyien szurkolnak. Remélem, hogy szerdán is nagyon sokan lesznek, és igyekszünk meghálálni nekik a bizalmat.