Püspöki ezüstérmes

Püspöki Patrik három birkózó-nagyhatalom legjobbjait, Azerbajdzsán, Grúzia, Törökország birkózóit legyőzve jutott a döntőbe. Az azeri világbajnok visszavágott a csoportban elszenvedett vereségéért, így 1–1-re, utolsó akcióval nyert, hatalmas mérkőzésen. 

– Az első meccset egy indiai birkózóval, Robin Singh-gel vívtam – tekintett vissza a menetelésre. – Ideges voltam a verseny előtt, ez meg is látszott a birkózásomon. Az indiai volt előnyben, utána sikerült átvennem a vezetést, de egy buta hibám miatt visszavette azt. 

Az utolsó fél percben pedig tudtam, hogy valamit csinálnom kell, hogy pontot szerezzek. 

Felvállaltam egy nagyobb rizikót, ami rosszul sült el, ő kapott érte még egy pontot, így az első meccsen 3–1-re kikaptam. 
A folytatás már jobban ment. 

– A második meccsen sikerült elhagynom a görcsösséget, és azzal az azeri sportolóval, Ibrahim Yusubovval kerültem össze, akivel később a döntőben is birkóztam. Először 2–2-re vertem meg, ez egy iszonyú kemény mérkőzés volt. Tényleg végkimerülésig küzdöttünk a meccsen. Úgy kezdődött, hogy engem megintettek passzivitásért, majd sikerült egy lábra menést csinálnom 1–1-nél. Aztán megpróbáltam még egy lábra menést, ami nem jött össze, így ő kapott egy pontot. Ekkor 2–1-re vezetett, ezután volt egy hatalmas hajsza az egy pontért, ugyanúgy, mint az indiai ellen. A vége előtt 0,9 másodperccel sikerült megszereznem a pontot, így 2–2-re megnyertem ezt a mérkőzést. Az első versenynap tehát nem zárult rosszul. 

A második napon, vasárnap egy grúz versenyzővel, David Khutsivilivel szemben kezdett a bajai versenyző. – Ellene volt egy jó taktikám. Elég jó birkózó, és kicsit tartottam tőle, mert nagyon ügyesen jött lábra, viszont kicsit úgy tűnt, mintha könnyű lenne kihozni a sodrából. 

Belementem egy kis csipkelődésbe, fejelgetésbe, ujjtörésekbe, amitől eléggé begurult és egy nagy fejest kaptam tőle. Egyből elkezdett ömleni az orromból a vér, de ezért megintették egy pontra. 

A meccs felénél 1–0-ra vezettem nagyjából, utána teljesen leblokkoltam az ellenfelemet, nem engedtem, hogy induljon, hogy előre­lépjen, próbáltam végig tartani, s azzal az egy ponttal megnyertem a meccset. 

Ezt követően bekerült az elődöntőbe, a saját ágán ő volt a második, az azeri rivális lett az első. 

– Vasárnap a második csoportnak az első helyezettjével kellett birkóznom, aki egy török sportoló, Mahmut Seyfi Ozkaya volt. Ő is nagyon erős volt, de kapóra jött nekem, mert ugyanazt a statikus birkózást alkalmazta, mint én. Egy intéssel mentem neki a hajrának. Nem is indultam meg igazából, csak az utolsó 40 másodpercben, mert nem akartam belemenni egy nagy hadakozásba, mert éreztem, hogy kiváló birkózó. 

Így az utolsó hét másodpercben tudtam kiharcolni a pontot, így lényegében minden meccsemet az utolsó másodpercekben tudtam megnyerni. 

Mivel az azeri versenyző megverte a másik csoport második helyezettjét, így újra találkoztak a döntőben. – Őt találták passzívnak, én nem mertem nagyon rámenni, mert jól csinálta az elvezetéseket, ráadásul tanult az előző meccs hibáiból. Egy–nullára vezettem, és nagyjából a vége előtt 40 másodperccel hibáztam egyet, sikerült elvezetnie és be tudott jönni lábra. Egy pontért kiléptem a zónából. Mint ahogy az előző meccseken is sikerült, azt gondoltam, hogy most jön a hajrá és próbáltam végigvinni az akciót, de lefogta a fejemet. Annyira szorosan fogott, hogy nem bírtam kitörni ebből a helyzetből, ami a meccs végéig tartott, sajnos így kaptam ki tőle 1–1-re. 

Így is hatalmas élmény volt neki ez a verseny. – Sok nagy versenyzővel hozott össze a sors, voltak nagyon izgalmas meccseim, csodás volt a világ­kupa hangulata, mindenféleképpen egy életre szóló élmény marad. Az egész magyar delegáció jól szerepelt. Öt indulóból négyen érmet hoztak haza. Rengeteg tapasztalatot szereztem. 

Az edző, Jagicza László elégedett

– Püspöki Patrik három birkózó-­nagyhatalom legjobbjait győzte le, ami azért fontos, mert ezzel magának is bebizonyította, hogyha jó formában van és ezt el is hiszi, akkor bárkit le tud győzni a világon – értékelt Jagicza László, a Mogyi Bajai Bir­kózó Club vezetőedzője. – Ez a későbbiekre való tekintettel azért fontos, mert a fő cél az, hogy idővel egy olimpiai érmet is szerezzen. Élőben követtem itthonról a mérkőzéseket, közben telefonon tartottuk a kapcsolatot. Majdnem infarktust kaptam minden mérkőzésen, amit az utolsó másodpercekben nyert meg, három ilyen is volt. 
Ez hatalmas eredmény nemcsak a magyar, de a bajai birkózás számára is. További inspirációt ad a bajai birkózó­palántáknak, hogy kis város kis klubjából is el lehet jutni a világ élvonalába.