A visszavágót sem veszi félvállról a HÉP-Röpke SE

– A vasárnapot megelőzően majdnem két hónappal ezelőtt volt utoljára mérkőzésük, mennyire nehezíti meg a helyzetüket ez a közel két hónapnyi kihagyás?

– Ez a két hónap kihagyás azért is volt két hónap, mert lett volna ugyan mérkőzésünk még november 15-e után is, de két alkalommal is úgy alakult a dolog, hogy el kellett halasztanunk a mérkőzést a Covid miatt. Egyszer nálunk volt, egyszer a másik csapatnál volt pozitív játékos. Azóta mindenki részéről az az álláspont, hogy akkor játszunk, amikor teljes a keret. Így el kellett halasztanunk a mérkőzéseket. Illetve az NB II.-es bajnokság és az U21-es korosztályú felnőttbajnokság, amely alapjában véve együtt van, a szövetség döntése szerint azonban az utóbbit kivették az NB II.-es bajnokságból. Nekik így másképp fogják szervezni a bajnokságot. Valamint az is hátráltat minket, hogy a felnőttcsapatoknak hétről hétre kell edzésidőpontokat vadászni, hogy hol, melyik csarnokban van egy-egy hely, ahol tudunk edzeni, mert sajnos állandó edzéslehetőségünk nincs.

– Ennek fényében mik lehetnek a célok az idei bajnokságban?

– A céljainkon nem változtattunk. A lányok képességei, tudásuk, a mentális erősségük alapján abban bízom, hogy az NB II.-es bajnokság rájátszásában a felsőházba jutunk. Ehhez az kell, hogy az első két hely valamelyikén álljunk az alapszakaszban. Úgy gondolom, hogy ez elérhető cél. Lesz két nagyon fontos mérkőzésünk a Szolnokkal és a Szegeddel, az egyik idegenben, a másik itthon. Ha a Szolnokot megverjük, akkor reális közelségbe kerül ez a dolog. De elkiabálni semmit nem szabad, mert bármikor beüthet egy-egy betegség a csapatban, vagy esetleg az ellenfélnél, tehát nem könnyű történet, de a sport önmagában is kihívás a játékosok számára. Aki sportol, az eleve egy kihívást vállal az életében, úgyhogy a sportolókra ezért is jellemző, hogy jól tudnak alkalmazkodni a körülményekhez, de ehhez kell egy közös akarat és egy közös csapatszellem, ami most megvan.

– Így, hogy nincs állandó edzéshelyük, hogyan tudnak készülni meccsről meccsre?

– Úgy, hogy állandóan vadászom a lehetőségeket. A mérkőzéseinket szerencsére meg tudjuk rendezni a Kocsis Pál Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Technikum és Szakképző Iskolában. Mivel évek óta nagyon jó a kapcsolatunk az egyetemmel, a vizsgaidőszak alatt engedélyt kaptunk, hogy ott tartsuk az edzéseket. Február 1-jén, ha a kormány feloldja a korlátozásokat, akkor talán vissza tudunk kerülni az edzésidőpontjainkhoz a betervezett edzéshelyekre. Mivel nincs saját csarnokunk, iskolákban vannak az edzéseink, csakhogy az iskolákban jelenleg nem lehet edzést tartani.

– Szombaton jön a KISTEXT elleni visszavágó, ott mi az elvárás?

– A vasárnapi mérkőzés után semmi más nem lehet az elvárás, mint egy újabb győzelem. Nem azért, mert az ellenfelet bárki lebecsülné – mindig is arra kértem a lányokat, hogy bárki is az ellenfél, ne rájuk koncentráljanak, hanem mindig a saját játékukból hozzák ki a legtöbbet. A taktikában nézzék az ellenfelet, de ne azt, hogy milyen játékerőt képviselnek, hanem a lehető legtöbbet kell magunkból kihozni, és persze mérkőzés közben az ellenfél játékához kell alkalmazkodnunk. Ha nem, akkor pedig rákényszerítjük a mi akaratunkat az ellenfélre. Ez vasárnap sikerült, bízom benne, hogy a hétvégén is így lesz.