Labdarúgás

2019.12.12. 13:00

Kudarcként is szép volt a torna

Az elmúlt két hétvégén két év után újra pályán volt a Bács-Kiskun megyei amatőr válogatott. A csapat a regionális döntőt megnyerte, az országos döntőben azonban az elődöntőt büntetőpárbajban, majd a bronzmérkőzést a rendes játékidő kétszer hatvan perce alatt elveszítve a 4. helyet szerezte meg. A csapat edzőjével, Vanó Sándorral beszélgettünk.

Vincze Miklós

A kezdőcsapat az országos négyes döntő elődöntője előtt

Forrás: Tóth Dániel

Fotó: Dani Tot

– Minden jó, ha jó a vége. A fordítottja is igaz ennek az állításnak? Minden rossz, ha a vége rossz? Ön leírhatatlanul le volt törve az országos döntő után, amelyiken a Bács-Kiskun megyei válogatott négyből csak a 4. helyet szerezte meg.

– Ahogy mondani szokás, a győztes azt mond, amit akar, a vesztes meg mondhat utólag bármit. Valóban meglehetősen le vagyok törve, mert úgy érzem, hogy vesztesek voltunk ebben a két napban, tehát az országos döntőben. Mégpedig azért, mert megítélésem szerint a regionális döntőben, amelyet megnyertünk, erősebb csapatokkal játszottunk, mint Lipóton, így aztán, ha egy picit jobban odafigyelünk, jobb eredmény is kijöhetett volna. Ha a négyes döntő első mérkőzésén, az elődöntőben jobban koncentrálunk, vagy a szerencse is – csak egy kicsit – mellénk áll, akkor összejöhetett volna a döntőbe jutás. A kapuba azonban nem bírtunk betalálni, és végül büntetőpárbajon úszott el a döntőbe jutás. Azt követően aztán a játékosaim talán túlságosan elengedték az egészet, túlságosan nagy volt körükben a csalódottság. Tehát szomorú most elsősorban vagy inkább csakis azért vagyok, mert több volt ebben. Vissza is néztük a szombati meccset videóról, és láttuk, hogy milyen apróságokon múlt a siker. A 11-es kísért minket. Most nemcsak a büntetőpárbajra gondolok, meg arra, hogy tavaly a nemzetközi torna lehetősége is azon úszott el, hanem arra, hogy az elődöntőben nem kaptunk meg egy teljesen jogos büntetőt. Ilyen apró nüanszokon elcsúszhat az egész szereplés.

– Ami az előzetesen kitűzött célokat illeti, az első teljesült, Bács-Kiskun megye megnyerte a régiós tornát, amelyben négy másik megye válogatottja volt az ellenfele.

– Igen, azt sikerrel megvívtuk, hiszen ennek köszönhetően játszhattunk az országos döntőben. Nem kis dolog volt elérni, mert nagyon jó csapatok voltak a csoportkörben, és most nem az udvariasság beszél belőlem. Mindenki nagyon akarta a továbbjutást. Ugyanakkor az idén mi voltunk az egyetlen csapat – és ezért dicséret illeti a fiaimat –, amelyiknek a négyes döntő két évvel ezelőtti szereplői közül sikerült ismételnie.

– A következő cél – vagyis az országos torna megnyerésével kijutni a nemzetközi, máltai döntőre – már nem sikerült, a 6-os csoportban Németország, Svájc és Moldova amatőr győztesei Baranya megyével fognak találkozni.

– Igen, ez a célkitűzés sajnos álom maradt. Ugyanakkor nem beteljesíthetetlen, nem egy irreális álom, hiszen nem BL-döntőről álmodozunk. Két év múlva újra kiharcolhatjuk ezt. Megvalósítható tehát ez az álom, és két év múlva azon leszünk, hogy külföldön is képviselhessük Magyarországot.

– A harmadik célkitűzés az volt, hogy csapat legyen ebből a brigádból.

– Ez megvalósult. Ez a cél, hogy mindössze két hétvégén sikerüljön csapategységet kialakítani, a csapatot összekovácsolni, maradéktalanul sikerült. Barátokként válnak el azok a játékosok, akik itt találkoztak, vagy akár itt ismerkedtek meg egymással.

– Kinek hálás?

– Az egész csapatnak. Mindenkinek, aki részt vett ebben a kalandban. Mindazoknak köszönettel tartozom, akik a legelső összetartáson, majd a csoportkörben és a mostani négyes döntőben is szerepeltek, egyrészt azért, mert mindenki a szabad idejét áldozta erre a tornára, ugyanakkor én személy szerint azért is hálás vagyok, mert annyi szeretetet kaptam a két hétvégén ettől a csapattól, hogy minden edzőnek azt kívánom, ilyenben legyen része. Hálás vagyok a stábtagoknak és a megyei igazgatóságnak is, mert a siker érdekében – eszközökkel, segítséggel, kedves szóval, szervezéssel – mindent megtettek, amit lehetett.

A kezdőcsapat az országos négyes döntő elődöntője előtt
Fotó: Tóth Dániel

– Talán az volt a torna mélypontja, amikor a csapat ott állt összefagyva, letörten a lipóti pályán, az elveszített büntetőpárbaj után. Akkor – eljátszva egy gondolattal –, véleménye szerint arra, hogy a jövő héten újrakezdje az egészet, tehát a regionális tornát, majd az országos döntőt, vállalkozott volna a társaság?

– Igen. A csapat, illetve mindannyiunk nevében mondhatom, hogy azonnal vállaltuk volna, hogy újrajátsszuk az egészet. Gondolkodás nélkül, nem sajnálva időt, fáradtságot. És nemcsak azért, mert hátha egy újrázás esetén sikerülnie kijutni az európai döntőbe, hanem, mert nagy élmény volt a torna.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában