Futógéppel lett Európa-bajnok

Csehországban, pon­tosabban Brnóban rendezték meg a velocipéd- és a drais-­ (futógép) Európa-bajnokságot. Az elmúlt évben is ez a város adott helyet a jelentős eseménynek. Halápi Sándor akkor is ott volt, de egy balesetet szenvedett. Vezető pozícióban kettétört a futógépváza. Annyit tudni kell a futógépről, hogy minden alkatrésze fából készült, lábbal kell hajtanai, jobban mondva inkább lökdöső mozdulatokkal kell előrejutni, ahogyan a mai gyerekek hajtják pedál nélküli műanyag futógépüket. Az elmúlt évben volt 200 éve annak, hogy Carl Drais szabadalmaztatta a futógépet. A súlya közel 30 kiló, nehéz egyensúlyban tartani, irányítani és mozgásban tartani.

– Azért is indultam ebben az évben is a futógéppel, hogy megnyugtassam magam – nyilatkozta a versenyt követően Halápi Sándor –, nem szerettem volna ugyanis, ha megmarad az elmúlt évi kudarcélmény. Az Európa-bajnokságon egy mérföldet (1600 métert) kellett a versenyzőknek teljesíteni, ennél nagyon kevesen vállalnának többet. Én voltam az – most inkább nem is minősítem magam –, aki tavaly a világbajnokságon 80 kilométert ment vele. Mi tagadás, szét is mentek azon a viadalon a lábaim. Akkor 160 kilométeren bárki, bármilyen veterán kerékpárral elindulhatott. Hídvégi Jánossal ketten vágtunk neki a távnak futógéppel. Ő negyven, jómagam pedig nyolcvan kilométert mentem, tovább ugyanis nem bírta a futógép. Valószínűleg a rázkódástól törhetett ketté, a pálya ugyanis nem volt túlságosan jó állapotú. De azt is el kell mondanom, hogy a verseny előtt már közel kétezer kilométert mentem vele a Lakitelek–Nyárlőrinc közötti kerékpárúton, mivel az jó minőségű, és szerencsére nem túl nagy forgalmú út. Én inkább a hosszú távokat szeretem, de a futógéppel az rettentően nehéz. A futógépet össze sem lehet hasonlítani a velocipéddel, annál ugyanis jóval nehezebb. A brnói Eb jó hangulatú verseny volt. A velocipéddel száz, vagy negyven kilométeres távon lehetett versenyezni. Utána következtünk mi a futógépekkel. A rajtnál vettem észre, hogy az egyik nagy ellenfelem, Pavel Ribakov is ott van, aki az elmúlt évben Kalsruhéban, a világbajnokságon szintén egy mérföldön legyőzött. Arra számítottam, hogy ezúttal is nagy versenyt vívunk. A taktikám nem jött be, mert azt terveztem, hogy hátra maradok, megnézem, hogy ki az erős, de senki sem akart vezetni. Akkor döntöttem úgy, hogy essünk túl rajta minél hamarabb, és megindultam. Hallottam, hogy valaki jön mögöttem, és megláttam Pavelt. A célegyenesben volt egy vízelvezető mélyedés. Amikor a verseny előtt bejártam a pályát, megnéztem, hogyan kell fordulni, hogy ne menjek bele. Sikerült is a belső íven mennem, Pavel viszont nagyobb ívben vette a kanyart, és ez akkora előnyt adott nekem, hogy egy fél kerékkel meg tudtam előzni – tekintett vissza a brnói Eb-re.

Halápi Sándort ötven évvel ezelőtt igazolták le a Szolnoki Cukorgyár országúti kerékpáros csapatába. Tizenhárom évig versenyzett. Négyszer első osztályú, háromszor aranyjelvényes ifjúsági minősítést szerzett. A katonaság ideje alatt nem sportolt, de utána elkezdett futni. Megismerkedett Schirilla Györggyel, aki a hosszútávú futásai mellett a jeges Duna átúszásáról volt híres. Vele több alkalommal is együtt edzett. Ezt követően áttért a triatlonra. Magyarországon az első triatlonversenyen, a Vasi Vasemberen hatodik lett, az első hosszútávú versenyen, a Balatonnál pedig legjobb magyarként a negyedik helyen ért célba. Ezen belelkesedett és nyolc évig űzte ezt a sportot. Közben vállalkozó lett, Cegléden lakott, Abonyban dolgozott és kerékpárral járt át. A velocipéddel tizennégy évvel ezelőtt került közelebbi kapcsolatba, mikor Tiszakécskére költözött. Először csak kedvtelésből ült rá, majd versenyekre is elment és lett kétszeres világbajnok 160 kilométeres távon.

Halápi Sándor 62 évesen úgy döntött, hogy befejezi a kerékpározást. Nem úgy, hogy szögre akasztja, és rá sem ül. Edzeni továbbra is fog, de versenyeken már nem áll rajthoz. Úgy érzi, amit akart, azt már elérte. Ahhoz, hogy újabb sikereket tudjon elérni, még többet kellene edzenie, de a munkája miatt (kerékpáros boltja van Tiszakécskén és javításokkal is foglalkozik) ezt már nem tudja vállalni. Elégedetten hagyja abba ezt a sportot.