Harminc népi hangszerrel lépett fel a kecskeméti Mátyás Király Citerazenekar Erdélyben – galériával

Nemcsak citerát vittek, hanem a Népzenei Tehetséggondozó Műhely több, mint 30 népi hangszerét, így kobzot, furulyát, tekerőt, tamburát, nagybőgőt, dorombot, kavalt, gardont, nagydobot, facimbalmot, klarinétot és más hangkeltő eszközöket. Hihetetlen siker övezte hangszerbemutató, a tájegységeket ismertető koncertjeiket, workshopjaikat, melynek a „Gyimestől Gímesig” címet adták. 

A Mátyás Király Citerazenekart képviselve húszan utaztak el egy Erdély-Gyergyó-Gyimes-Moldvai körútra a közelmúltban. Az út élményeit Sulczné Dr. Bükki Éva zenekarvezető foglalta össze. 

– Az út apropóját az adta, hogy már régóta foglalkozunk gyimesi és moldvai népzenével, de még sosem jártunk arra. Nagyon más papírról, hangfelvételekről, internetről megtanulni a sajátosságokat, mint személyesen a helyszínen magunkba szippantani az erdélyi, a gyimesi és moldvai életérzést. Négy autóval utaztunk ki és egy utánfutóval. Nagy szükségünk volt a logisztikára, hogy minden és mindenki elférjen. Jól felépítettük az útvonalat. A Csutorás táborból ismert barátaink révén mindenhol tárt karokkal vártak minket, megtapasztalhattuk az erdélyi vendégszeretetet, a magyarok egymás iránti szeretetét és összefogását. Fantasztikusan éreztük magunkat – mondta az elején Sulczné Dr. Bükki Éva.

A 11 nap alatt több városban felléptek, 10 koncertet adtak. Az első állomás Nagyenyed volt, ahol a szomszédos csombordi református parókián Boros Erzsébet népdalénekes és családja látta vendégül őket. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium után a közeli Magyarlapádi néptánc táborban léptek fel, mely nagyszerűen sikerült. Értő közönség fogadta műsorukat. 

– Erdélyben a citera a periférián áll, náluk sokkal inkább a vonós hangszerek a népszerűek, mint a hegedű, brácsa, nagybőgő. A mesterciterák minősége és a technikai tudás miatt jó volt a hangzásvilág, így még az erdélyi vonósok is elismerően szóltak műsorunkról. Az ott ülő közönség mellé egyre többen kukkantottak be a csűrbe. Természetesen a citerák mellett a többi hangszert is vittünk – tette hozzá.

A következő állomás a Gyergyói-medence volt, ahol tömbmagyar közösség fogadta a kecskeméti csapatot, Gál Adél énekes, óvónő vendéglátóval. Őt és „énekes pacsirta” lányát, Abigélt szintén a Csutorás táborból ismerték korábbról. Gyergyóalfalun, a templom mellett adott koncertet a kitűnő akusztika révén az arra járók hallották, egyre többen gyűltek össze a téren.

– Gyimesben André Csaba barátunk invitálására Gyimesközéplokon három napot töltöttünk a hegyek között, 820 méter magasságban. Első este fiataljainkat a csűr megihlette és remek zenés-táncos spontán bulit csaptak. A citerák mellett a furulya és ütős hangszerként a gardon is előkerült. A gyimesi táj lenyűgöző volt. Csaba jóvoltából egy katolikus templomi tábor, több mint 200 gyermekének adtunk műsort, majd hangszerbemutatót. Szintén Középlokon felléptünk a Gyimesi skanzenben, ahol szekszárdi néptáncosokkal találkoztunk – sorolta tovább emlékeiket Sulczné Dr. Bükki Éva.

Következett Moldva, ott is Lábnyik, a legkeletibb magyar lakta település. Bata Hajnalka „Csutorás táboros barát” segítségével kerültek kapcsolatba a Moldvai Csángó Magyar Szövetséggel. A szövetség révén a moldvai csángó gyerekek nyelvi, hangszeres vagy néptánc oktatásban részesülnek.

– Mi a lábnyiki tánctábor második turnusába kapcsolódtunk be. A jégesővel kísért vihar után, este az áram nélkül maradt táborhelyen adtunk hangulatos „mezítlábas” koncertet. Másnap ismerkedő, hangszersimogató játékos foglalkozás következett a gyermekekkel. Utána tovább utaztunk Somoskára, ahol a környékbeli magyarok, hagyományőrzők összejöttek. Abban a különleges pillanatban volt részünk, hogy a két nagy „öreg”, legendás népzenész, furulyás – náluk „sültüs” – Legedi László István és Hodorog András együtt játszott. 

Utunk végén, Marosvásárhelyen Kecskemét testvérvárosában léptünk fel. A katolikus közösségi házban a helybéli citerás gyermekekkel közösen zenéltünk és kötetlen beszélgetéseket folytattunk. Utolsó este a Marosvásárhelyi várban adtunk koncertet, melyet táncház és workshop követett, illetve egy beszélgetés a Kossuth rádió riportérével. A hangszereinket - meglepő módon, a gyermekek mellett - idős emberek is kipróbálták és fiatalkori emlékeiket mesélték el nekünk és családtagjaiknak – mondta végül Sulczné Dr. Bükki Éva.

A citerás fiatalok az erdélyi út után egy héttel a nagy hagyományú Csutorás táborban vettek részt Örkényben, ahol tovább fejleszthették zenei tudásukat.