Szülőfaluja emlékeit gyűjti a tassi Gubacsi István – galériával

Gubacsi István gyűjtőszenvedélye még gyermekkorából eredeztethető. Mindez egy kiadós veréssel kezdődött, ám a rózsásnak éppen nem mondható kezdet nem vette el a régiségek után érdeklődő fiúcska kedvét.

– Az iskolában arra kértek bennünket, hogy ha van otthon valami felesleges régiség, vigyük be az intézménybe, mert Kecskeméten múzeumot fognak nyitni. Testvéremmel annyira fellelkesültünk, hogy a család egyik féltve őrzött ereklyéjével, egy tiszti díszkarddal járultunk hozzá a gyűjtéshez. Mondanom sem kell, alapos verés volt a jutalmunk. A náspángolás nem esett jól, ám olyan nyomot hagyott bennem, ami végigkísérte életem. Ekkor tudatosult először bennem, hogy milyen fontos a múlt emlékeinek megőrzése – mesélte nevetve Gubacsi István.

– Gyűjteményem anyagának java része a paraszti élethez kapcsolódó használati eszközökből áll. Megtalálható itt a gyalutól, a tilolótól, a fával működtethető disznópörkölőtől, a petróleum lámpáktól, a rokkán át a kukoricamorzsolóig szinte minden. Több katonai emléket is őrzök, ezek közül a legérdekesebb a rézből készült, sok mindent látott és megért, viharvert réztrombita. Az írásos dokumentumok esetében a településünk történetét feldolgozó anyag a legkiemelkedőbb, ami az 1920-as évekből származik. Mondhatni mindent összeszedek, ami fénylik. A közelmúltban például egy 16. századi török pénzérmére bukkantam saját udvaromban – tette hozzá Gubacsi István.

A házigazdának szinte valamennyi tárgyhoz van egy története. Így annak a fakerekes konflisnak is, amit Ausztriából kapott ajándékba. – Évekkel ezelőtt egyik barátom vásárolt magának egy felújításra váró, de aránylag jó állapotú konflist Bécsben, amiért akkor 1500 eurót fizetett. Tavaly megemlítettem neki, hogy ha már nem használja semmire a kocsit, én megvásárolnám tőle a Tassi Helytörténeti Egyesület számára. Az első ajánlata ezer euró volt, ám végül meggondolta magát és nem kért érte pénzt. Az eset érdekessége, hogy soha senkitől nem kaptam ilyen értékű ajándékot – sorolta a magángyűjtő.

Gubacsi István nem csak gyűjtőszenvedélyének szenteli idejét, aktív tagja, elnöke a Tassi Helytörténeti Egyesületnek. A közel másfél évtizede alakult civil szervezet a település múltjának feltárását, tárgyi és szellemi hagyományainak összegyűjtését tűzte ki célul.

– Tevékenységünk sokrétű, kulturális programokat, előadásokat, megemlékezéseket szervezünk, ma már tizenegy helytörténeti tárgyú kiadvánnyal büszkélkedhetünk. Tagjaink között több komoly gyűjtő is akad, így hatalmas mennyiségű történelmi jelentőségű kordokumentum, számos munkaeszköz, családi ereklye, falu- és iskolatörténeti dokumentum vár arra, hogy közszemlére kerüljön. Mondhatni, minden megy a „közösbe”, az általam őrzött tárgyak zöme is ide kerül. A múzeum és közösségi tér kialakítása már folyamatban van. A beruházás költségeinek egy részét pályázati pénzekből fedezzük. Sajnos az idén nem nyertünk a civil pályázatunkon, pedig azt gondoljuk, hogy tevékenységünk, eddigi eredményeink indokolták volna a támogatást. A szűkös eklézsiát az egyesület tagjai saját munkájukkal és civilek, vállalkozók felajánlásaival egészítik ki. Reményeink szerint a múzeumot egy-két éven belül megnyithatjuk, de ehhez még jelentős támogatásra volna szükség – tette hozzá Gubacsi István.