Múltidéző

2022.09.03. 19:55

Több mint négy évtizede készült el Kecskemét első négysávos utcája

Negyvennégy éve járhatunk a kecskeméti Petőfi Sándor utcán. Akkoriban ez volt az első négysávos utca a megyeszékhelyen. Az építésének történetét Kiss Imrével elevenítettük fel, aki építésvezetőként koordinálta a munkálatokat. Nevéhez számos nagy volumenű építkezés fűződik, mint például a negyven éve megépült Halasi úti felüljáró.

Sebestyén Hajnalka

1978. augusztus 22-én, kedden avatták fel ünnepélyesen a Petőfi Sándor utcát

1978. augusztus 22-én, kedden avatták fel ünnepélyesen a Petőfi Sándor utcát. A négysávos utca átadójáról a Petőfi Népe is beszámolt a másnapi újság címlapján. 

„Emlékezetes, hogy az UVATERV és a megyei tervező vállalat tervei alapján a Május 1. teret és a Petőfi Sándor utca átépítését a múlt év október 31-én kezdte meg a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat. A tervezői költségvetés szerint a létesítmény teljes költsége 36,1 millió forint volt, és a kivitelező a befejezést 1978. december 15-re vállalta. A kilenc kivitelező és három beruházó munkájának összehangolását a Kecskeméti Közúti Igazgatóság végezte. A munka négy hónappal a határidő előtt és a tervezői költségvetésnél 4,7 millió forinttal kevesebből: 31,4 millió forintból valósult meg. A szerződéses feladatokon kívül 12 millió forint értékű épületszanálásra is sor került.”

Kiss Imre építésvezetőként koordinálta a munkálatokat

Az építkezésen Kiss Imre volt az építésvezető. A ma már nyugdíjas szakembert arra kértük, elevenítse fel azokat a hónapokat. 

– 1977 októberében kezdtünk hozzá a munkához. Bontottunk. 

A Don-kanyarként ismert résznél a házak maradványainak eltakarítása is a mi feladatunk volt, akárcsak a régi makadámút felszedése a helyszínen.

Régen ugyanis nem volt „divat” a betonozás. Eredetileg bő egy évünk lett volna, de később kérték, hogy készüljünk el 1978 augusztusára, a fogathajtó világbajnokság záróünnepségére, melynek felvonulását az új Petőfi Sándor utcán szerették volna már megtartani. Így a tervezettnél négy hónappal előbb átadtuk az utcát – emlékezett vissza Kiss Imre, majd egy-két részletet is megosztott a munkáról.

– Egy kunszállási brigáddal dolgoztam együtt. Akkoriban még nem voltak olyan modern gépek, mint mostanság. A kétkezi munka sokat ért, sokkal pontosabban kellett dolgoznunk gépek híján. A betont is mi dolgoztuk be kézi erővel a helyszínen. Az alapanyagokat Zil, IFA és Robur teherautók hozták, és volt néhány rakodógépünk, és persze egy bódé, ahol megmelegedhettünk, és ahol a papírmunkát elvégezhettem. Nem érhette szó a ház elejét, ott és akkor mindenki dolgozott, hétköznap, hétvégén, sokszor reggeltől estig. Nem volt olyan, hogy egy dolgozott, öt meg nézte – mesélte nevetve, majd komolyabbra fordította a szót.

A munka négy hónappal a határidő előtt készült el

– A munka nehézségét az adta leginkább, hogy a földalatti közművek nem voltak pontosan nyilvántartva. Így sajnos előfordult, hogy belevágtunk néhányba, hol a gáz-, hol a villanyvezetékbe. A meglévő talaj összetétele is nehezítette a munkánkat, ha elázott, ki kellett cserélni. 

Mindezektől függetlenül, nem volt túl nehéz feladat, de büszke vagyok arra, hogy én vezethettem Kecskemét első négysávos utcájának építését, melyhez parkolók is készültek. A minőségét mutatja, hogy az elmúlt 44 évben nem nagyon kellett hozzányúlni, kivéve az azóta megépült két új csomópontnál – jegyezte meg Kiss Imre, aki az évtizedek alatt sok jelentős munkához adta szaktudását. 

– A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán az építőmérnöki tanulmányaim befejezése után 1975-ben kezdtem el dolgozni. Eredetileg tanultam út-, híd-, vasút- és vízműépítést is, de az út maradt a fő profilom. Az első nagy munkám a Lászlófalva (ma Szentkirály)–Tiszakécske út építése volt. 1977-ben kezdtünk hozzá Kecskeméten a Petőfi Sándor utcához, 1982-ben építettük fel a Halasi úti felüljárót. Szintén nagy értékű munkám volt a Helvéciai Állami Gazdaságnál az építőanyaggyártó üzem megépítése, melyet utána 15 évig vezettem is. Később, a 2000-es évek elején jött a röszkei, majd a tompai határátkelőhely, később a bajai 51-es elkerülőút építése. Utána éveken át műszaki ellenőr voltam útépítéseknél, az M5-ös autópályánál, az 55-ös útnál és kecskeméti útépítéseknél. A nyugdíjba vonulásom előtt, 2013-ban a helvéciai református templom építésében is részt vettem. Valamennyi munkámra szívesen emlékszem vissza, kicsit olyan, mintha mindegyik a gyerekem lenne – részletezte, majd elmondta, 1993-ban kiköltözött családjával Helvéciára, így a helyi munkák különösen kedvesek voltak a számára. 

Mindenki dolgozott hétköznap, hétvégén, sokszor reggeltől estig

Kiss Imre végül mesélt példaképéről, aki hozzájárult ahhoz, hogy e pályát választotta. 

– A kezdetektől egyik példaképemnek tekintettem id. Zaboretzky Ferenc építészt, aki a kecskeméti építészet kimagasló alakjává vált a XX. század fordulóján és a század első felében. 

A város akkori legimpozánsabb épületeinek építései fűződnek nevéhez, példaként hozhatom a konzervgyárat, a vasgyárat, a gyufagyárat, az árvaházat, a Kaszinó palotáját, a katolikus bérpalotát, az Újkollégiumot, a reáliskolát. 

Utolsó éveit Helvécián töltötte, ahol a századforduló előtti években, a homokon Wéber Edével megalapította a híres helvéciai szőlőkultúrát – mondta végül Kiss Imre, aki szeret nosztalgiázni. Határidőnaplójában minden évben bejelöli, melyik munkájának mikor van az évfordulója. 

Akkoriban még nem voltak olyan modern gépek, mint mostanság

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!