Közösen emlékeztek a reformációra Szabadszálláson

Az 1517. október 31-ei eseményekről, a reformáció jelentőségéről és annak hatásáról Pálinkás Gyula lelkipásztor beszélt. Az igehirdetés után Pálinkásné Balogi Beáta lelkipásztor adott egy kis ízelítőt a reformáció korának protestáns énekkincséből. A gyülekezet nagy szeretettel fogadta a lelkész házaspár énekes bizonyságtételét, majd rövid történelmi betekintést is hallhatott a közönség a nagytiszteletű asszony tolmácsolásában.

Pálinkásné Balogi Beáta elmondta, Luther Márton és Kálvin János az egyház tanításait újra tisztán bibliai alapokra helyezték. Sok, időközben rárakódott tanítástól, külsőségtől kellett megtisztítani az egyházat. Ennek megfelelően a zene szerepét is a Szentírás alapján értelmezték újra, ezért elvetettek mindent, ami nem igei eredetű volt az egyház liturgiájában. Vallották, hogy a reformált egyháznak szüksége van gyülekezeti énekekre, s ezeknek, éppúgy, mint az igehirdetésnek, a nép nyelvén kell megszólalniuk. Magyarországra hamar eljutottak a reformátorok tanításai. A mohácsi katasztrófa után nagy szerepet játszottak a protestáns prédikátorok a reményvesztett nép életre keltésében és vigasztalásában.

A 16–17. századi magyar protestáns énekköltészet jelentős volt a reformáció magyarországi terjedésében, ugyanakkor a magyar költészet kibontakozása szempontjából is. A történelmi, zenei és irodalmi jelentőségén túl mindennél fontosabb azonban az a lelki ajándék, amit ezekből az énekekből kaphat a mai ember is, ha olvasgatja és énekli ezeket az erőteljes nyelvezetű, tiszta hitet árasztó énekeket. Üzenetük ma, 2020-ban is éppolyan aktuálisak, mint 500 évvel ezelőtt volt, a reformáció idején – fogalmazott Pálinkásné Balogi Beáta.

Az ünnepi alkalomhoz kapcsolódóan új kiállítás nyílt a református templomban. Ezúttal régi dokumentumok és jegyzőkönyvek, feljegyzések kerültek a tárlókba. Protocollum-feljegyzések többek között Mária Terézia engedélyéről, amelyek a templomtorony felépítéséről és annak körülményeiről szólnak 1756 és 1777 között. Látható Nagy Sámuel végrendelete, aki 1814 és 1863 között volt Szabadszálláson lelkipásztor. Szász Károly alapítványi levele is az ereklyék közt található, olvasható. 1815-ből való lelkészi díjlevelet is láthatunk a kiállításon, amiben meghatározza a presbitérium a lelkész juttatásait, fizetését. Végül, de nem utolsósorban megtekinthető Petőfi Sándor szüleinek házassági kihirdetése 1818-ból, és öccsének, Istvánnak 1825-ben bejegyzett keresztelési adatai – mondta el hírportálunk érdeklődésére Süveges-Holczmann Andrea presbiter.