Posztobányi László valódi arcát mutatja meg költeményeiben

Kisiskolás volt, amikor először papírra vetett négy összecsengő sort Posztobányi László, pedig családjában – ahogy ő fogalmazott – senki sem érdeklődött a művészetek iránt. Az írás formájában történő alkotás mégis végigkíséri az életét.

Tizennégy évesen már krimitörténeteket is írt, amikor katonasága idején Kiskunhalasra került, elkezdett dalokat szerezni, majd a következő években, évtizedekben több bandában is énekelt. 1995-ben jelent meg saját dalaival önálló albuma, amit azóta további négy követett. A nyolcvanas évektől az oknyomozó újságírásban mutatta meg rátermettségét. Országos napilapoknál, egyebek mellett a Magyar Hírlapnál, a Reformnál és a Dél-Magyarországnál dolgozott, valamint főszerkesztője volt a Halasi Tükörnek. Újságírói évei alatt több könyve jelent meg.

Gondolatainak feszes rímekben történő kifejezése azonban csak egy szűk évtizedbe kapott elsődleges szerepet az életében. A versek iránti fogékonyságot, a költészet szeretetét viszont még a gimnáziumi éveiben, egykori magyartanára alapozta meg. Ő írta az ajánlást a Holdárnyék című verseskötetéhez.

– Mindig tátott szájjal hallgattuk a tanórákon Lisztóczky László tanár urat. Nagy hatással volt rám, ő indított el a költészet útján. Megtiszteltetés, hogy ajánlást írt a kötethez. Nincs is annál nagyobb dicséret, mint amikor az általad nagyra becsült tanítód elismeri a munkádat – fogalmazott Posztobányi László.

A fekete-fehér színvilágú, százharminc alkotást tartalmazó kötetben helyet kaptak korábbi dalszövegek is, a hangsúly azonban az elmúlt évtizedben született verseken van. Ezek hozták el ugyanis Posztobányi László számára a vágyott visszajelzést.

– Borzasztóan fontos számomra az emberek reakciója, és amióta magam is fent vagyok a legnagyobb közösségi oldalon, sokkal intenzívebben tapasztalom meg őket. Barátok, ismerősök mellett ismeretlenek írnak nekem, hogy elmondják, egy-egy verssel lelket öntöttem beléjük. Vannak, akik már várják az évek során hagyománnyá vált anyák napi, nőnapi vagy épp karácsonyi verseimet. Ez sokkal nagyobb elismerés, mintha a dalaimat fütyülik, éneklik. A költészet az igazán nagy dolog számomra – hangsúlyozta.

A versek születésére irányuló kérdésre Posztobányi László elmesélte, hogy a rímelő sorok jellemzően a kora hajnali órákban születnek meg tollából, mert – ahogy ő fogalmaz – akkor még tiszta, friss aggyal tud gondolkodni. De előfordul olyan is, hogy főzés közben eszébe jut két sor, amit gyorsan lejegyez egy papírlapra és ahhoz talál ki témát, amit aztán hosszabban kifejthet.

Posztobányi László azt is elárulta, hogy ezzel a verseskötettel úgy érzi, megmutathatja, ki ő valójában.

– Beszédes, vicces, jópofa embernek ismernek a legtöbben, de ez a felszín. Gyakran csak így próbálom levezetni a bennem lévő feszültséget vagy kezelni a nehézségeket. Aki elolvassa a verseimet, másfajta képet kaphat rólam, megismerheti a mosoly mögött megbújó, olykor gondterhelt, magába forduló, elmélkedős, számot vető férfit is – mondta, egyúttal pedig hozzátette, hogy már egy újabb versesköteten dolgozik, és jövőre szeretné megjelentetni kriminovelláit is.

Miért épp Holdárnyék?

Gyakran írt világslágerek dallamaira szöveget Posztobányi László. Így született a kötet címét is adó vers, amit Cat Stevens angol rockzenész Holdárnyék című szerzeménye ihletett. – A kötet címadó verséhez pedig tökéletesen illeszkedik a Dobosné Lichtenberger Csilla által megálmodott és megvalósított borító – mondta.