Harminc éve lettek testvértelepülések

Múltidéző felvételek sokasága közül kellett kiválasztani annak a kiállításnak az anyagát, amit a Szank és Nagygalambfalva közötti testvéresülés harmincadik évfordulójára állítottak össze. Szabó-Mikor Éva, a Gy. Szabó Béla Képtár és Könyvtár vezetője elmondta: rengeteg felvételt kaptak szanki családoktól, mert az évek során nagyon sok baráti kapcsolat alakult ki a két település között, és a kulturális kapcsolatok is erősödtek.

A gondosan berendezett tárlat nyitóképei egy 1989-es film kockáiból valók, amikor a forradalomnak gondolt romániai események idején, Besesek Béla vezetésével indult egy segélyszállítmány Szankról a Küküllő menti településre, Kányádi Sándor költő szülő­falujába.

„Az emberek szinte erejükön felül adakoztak, s nagy szeretettel töltötték meg a teherautót. A katolikus, a baptista, a református egyház mellett gyűjtött a helyi tanács is, készpénzben ötvennégyezer forint gyűlt össze, két nap alatt. Ebből a pénzből praktikus árucikkeket, villanyégőket, gyufát, elemeket vásároltunk, így egészült ki a nagy csomag.” – nyilatkozott 1990 januárjában a Bácskapocs című lapnak Besesek Béla, aki megnyitja majd a mostani szanki kiállítást.

Miért éppen Nagy­galamb­falva? A kérdésre a választ Falk Miklósné, a képtár korábbi vezetője adta meg visszaemlékező soraiban. Kati néni szerint: a szálak a világhírűvé lett erdélyi fametszőtől, Gy. Szabó Bélától erednek. A művész az elmúlt század két háborúja között többször is vendégeskedett a református paplakban Szankon, és a homokvilág elvarázsolta.

– Mi a Confessio című református folyóiratból, 1977-ben szereztünk tudomást Gy. Szabó Béla háború előtti szanki élményeiről, s Szankhoz való hűségéről – emlékezett vissza Falk Miklósné, aki egy Gy. Szabóról szóló monográfia kapcsán jegyezte meg: „Ez a könyv ébresztett rá minket, mekkora jelentőségű művész Gy. Szabó, aki élete végéig úgy tartotta számon a falunkat, miszerint itt érett művésszé.” A fametsző életállomásának fontos helyszínei között Nagygalambfalvát is megemlítette.

– 1982 nyarán ért az az öröm, hogy Gy. Szabó Béla újra ellátogatott a falunkba. Ezt a találkozást Kozma Huba tanár úrnak köszönhetjük. A majsai múzeum programjainak szervezése kapcsán felkereste Kolozsváron Béla bácsit és a kedves invitálásra akkor hangzott el a sokszor idézett legendás mondat: „Majsára? Tudja mit: Szankra szívesen elmennék!” – idézte a történet visszaemlékezésében Kati néni.

Ezen a júliusi félnapos látogatáson nagy elhatározás fogalmazódott meg a lelkes és tettre kész vendéglátókban. A gondolatot cselekvés követte, és Kerényi József építész vázlata, valamint Szálas Péter útmutatása szerint községi összefogással – dacolva minden akadállyal, sokak leleménye, fáradozása eredményeként – megépült Szankon a Gy. Szabó Béla Emlékház.

Kányádi Sándor is erősítette Szank erdélyi kapcsolatát

Szankon 1986 októberében nyílt meg a Gy. Szabó-képtár. Ott őrzik a fametsző legnagyobb hagyatékát, amik között bőséggel vannak Szankon született tusrajzok és nagygalambfalvi témájú pasztellek is. Gy. Szabó Béla emlékére emléktáblát avattak a református parókián, aminek megkoszorúzása évenkénti ünnep lett, augusztus 26-án, a művész születésnapján. Az 1988-as táblaavatón jelen volt Kányádi Sándor költő, akinek a Kicsi behajló nyárfa című versét Gy. Szabó egyik metszete ihlette. Az avatón Kányádi Sándor – aki 2009-ben Szank díszpolgára lett – maga is szavalt, a Vannak vidékek című ciklus Előhangját mondta el. A magyar–magyar testvéresülés emlékkiállításának megnyitója augusztus 19-én lesz, a 17 órakor kezdődő államalapítási ünnep és a Gy. Szabó-emléktábla megkoszorúzása után.