Kunszentmiklós

2018.12.01. 07:00

A művészet szeretetére tanította a gyerekeket Honti László

Évtizedeken át tanította a művészet szeretetére a kunszentmiklósi diákokat Honti László rajztanár, aki oktató, nevelő munkájával, kulturális és közéleti tevékenységével nagyban hozzájárult szeretett városa fejlődéséhez, hírnevének öregbítéséhez. Tevékenységét Kunszentmiklósért kitüntető díjjal ismerte el a város. A nyugdíjas pedagógus most sem pihen, szabadidejében a város épületeit, utcáit örökíti meg festményein.

Gulyás Sándor

Honti László alkotókedve nyugdíjazása után is töretlen maradt

Forrás: Petőfi Népe

Fotó: Gulyás Sándor

Honti László gyermekkorában ismerkedett meg a címfestéssel, a kerámiakészítéssel. Később elsajátította a rézdomborítást, fotózott, foglalkozott elektronikával is, ám a legkedvesebb mégis a festészet maradt számára.

– Apám reklámgrafikus volt, így volt honnan örökölnöm a művészetek iránti vonzalmam. Kicsi gyermekkoromban kerámiaműhelyében és nagyapám kovácsműhelyében játszottam. Elmondható, hogy a szerszámok között nőttem fel. Felső tagozatosként már magam készítettem különböző fémmunkákat. Soha nem kérdezték meg tőlem, hogy a lecke megvan-e, hanem, hogy kész vagyok-e a kiszabott feladattal. A gimnáziumban az asztalos szakmát tanultam ki, majd Szegeden, a Tanárképző Főiskolán elvégeztem a matematika–rajz szakot – emlékezett vissza pályájának kezdetére Honti László.

Honti László 1968-ban költözött Kunszentmiklósra. A tanári pályát Kunadacson kezdte, elsősorban, mint matematikatanár, 1971-ben már Kunszentmiklóson tanított, a helyi általános iskolában. A matematikát nem igazán szerette oktatni, így inkább a rajz tantárgy tanítása felé orientálódott, de többféle kézműves-tevékenységet is szívesen megtanult, és a tanórákon kívül szakköri foglalkozások keretében adta át tudását diákjainak.

– Katonai tiszti tanfolyamra kellett járnom a hetvenes években, ezért rám bízták a gyermekek lőkiképzését is. Eleinte légpuskával gyakoroltunk, amit nagyon veszélyesnek találtam, emiatt a fegyvereket fénypuskává alakítottam, így a tanítványaim fényt lőttek ki a lőszer helyett. Nagy élmény volt ez a gyermekek számára, amit ma is sokan emlegetnek – mesélte mosolyogva a nyugdíjas tanár.

A délutáni szakkörökön a fémdomborítást batikszakkör váltotta fel, ami olyannyira eredményesnek bizonyult, hogy tíz esztendeig foglalkoztak a viaszolásos szövetfestési technikával a tanulók. Emellett a fémdomborítás sem merült feledésbe, Honti László az iskola vezetésétől megbízást kapott, hogy írók, költők domborított arcképeivel díszítse az iskola folyosóit. A személyi számítógépek megjelenése új lehetőségeket kínált a rendkívül nyitott és kreatív tanárember számára.

– Néhány érdeklődő tanítványom bevonásával programokat kezdtünk gyártani. Ez odáig vezetett, hogy heti egy órában elindíthattuk a számítástechnikai oktatást az akkor már általános művelődési központtá alakult intézményben. Később egy kerámiaégető kemencét alakítottam ki Tábori Ferenc zeneiskolai igazgató segítségével. Az agyagozás sok tanulót vonzott kerámiaműhelyünkbe. A tűzzománc készítése még több diáknak nyújtott hasznos programot. A sokrétű tevékenység adta meg az alapját annak, hogy elindítsuk az alapfokú művészeti képzést Kunszentmiklóson, az ÁMK égisze alatt. Elképzelésünk 1997-ben vált valóra. Elsőként, mint a Kiskunlacházi Alapfokú Művészeti Iskola kihelyezett tagozata működtünk, majd 2000-ben végre önállóvá váltunk. Képzőművészet, társastánc, néptánc és dráma szakot működtettünk. Kihelyezett tagozatokat indítottunk Tasson, Kunadacson, Kunpeszéren, illetve Szalkszentmártonban – emlékezett vissza Honti László.

Honti László alkotókedve nyugdíjazása után is töretlen maradt
Fotó: Gulyás Sándor / Petőfi Népe

Az önálló művészeti iskola vezetésével Honti Lászlót bízták meg, aki tovább bővítette a képzések körét. Rajztanárok bevonásával több száz tanulóval ismertették meg a kerámia, a festészet, a szobrászat és a fényképezés fortélyait. A kötelező tanórák mellett nyaranta különböző táborokat (sakk, vándor, természetvédő, kézműves) szerveztek az ÁMK tanárai, a kiváló rajztanár művészeti vezetésével. Honti László nyugdíjba vonulása után is aktív maradt, idejének nagy részét a festészet tölti ki.

– Általános iskolás koromban láthatta képeimet a közönség először, apámmal közösen állítottunk ki Gyomán. Tanárként ismerkedtem meg Gál Sándor festőművésszel, aki folyton alkotásra nógatott. Hatására rendszeres szereplője lettem az évente megrendezett Kecskeméti Téli Tárlatoknak. Pályám során sok képzőművészeti technikát kipróbáltam. Gyakran örökítettem meg utazási élményeimet, készítettem portrékat, de született néhány nonfiguratív jellegű képem is.

Állandó kiállítása van 2010-től

Jelenleg Kunszentmiklós épületeit, utcáit viszi vászonra festményein Honti László. – Kunszentmiklóson többször állítottam ki képeimet Gál Sándorral, Diószegi Balázzsal, Horváth Attilával. Tizenkét éve, tehát 2006 óta önálló kiállításokon mutattam be Kunszentmiklósról készült képeimet az ÁMK aulájában. 2010-ben nyílt állandó kiállításom a Mátrix Oktatási Központban. Nem lett belőlem festőművész, de nem is bánom, mivel úgy érzem, a pedagógusi pályán meg tudtam valósítani elképzeléseimet. A legnagyobb elismerést pedig tanítványaimtól kapom, akik még ma is gyakran keresnek fel, és kérik ki tanácsaim – fűzte hozzá Honti László.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!