Ferenczy Ida ismerte Sisi minden titkát

Kicsit több mint húsz kecskeméti emlékezett meg csütörtökön a város egyik leghíresebb szülöttjéről, Erzsébet királyné – Sisi – társalkodónőjéről, Ferenczy Idáról a Szentháromság temetőben lévő családi kápolnánál. Ott volt egyik késői leszármazottja, Parragi Ferencné Ferenczy Klára is.

– Egy alföldi mezővárosból indult, és mint a népmesék szerencsét próbáló legkisebb gyermeke, a császári palotáig jutott. A pompa, a fényes külsőségek azonban nem szédítették meg, maradt egyszerű és őszinte hölgy, aki sokakért felelősséget érzett. Történelmünk fontos szereplőivel kerülhetett közvetlen kapcsolatba és kamatoztatta diplomáciai érzékét. A szülőföld, a haza és a kultúra számára minden időben fontos volt – mondta beszédében Hörcsök Imre, az önkormányzat értékmegőrzési bizottságának tagja. Hozzátette: amikor a jelenlévők fejet hajtanak a nemes lelkű, nemzetéhez hűséges, szülővárosát örökre szívébe záró Ferenczy Ida emléke előtt, körbenézve szavak nélkül is egyetérthetnek: sok még a tennivaló, hogy a város megbecsülése jobban látszódjon. Talán a helyenként elhanyagoltnak tűnő temetőre, az itt-ott elszórt szemétre, esetleg a kápolna betört ablakaira gondolt a bizottsági elnök.

A nyolcgyermekes nemes családból származó, édesanyjuk korai halála miatt már tizenhat évesen háztartást vezető, testvéreiről gondoskodó Ida életét Péterné Fehér Mária nyugalmazott főlevéltáros, a kecskeméti Ferenczy Ida Egyesület elnöke mutatta be (egyébként szerkesztésében ősszel egy kortársak visszaemlékezéseit is tartalmazó könyv jelenik meg Erzsébet bizalmasáról). Mint mondta, Idát egyszerűsége, nyíltsága és fiatalsága miatt választhatta maga mellé a nála két évvel idősebb, magyarul tanuló császárné, és nagyon megszerette kecskeméti társalkodónőjét, kezdetben napjai nagy részét vele töltötte. Köztudomású, hogy Erzsébet vonzódott a magyarokhoz, Ida pedig állandóan táplálta ezt a szeretetet, Sissi rajta keresztül még jobban megismerte hazánkat, a kor neves magyar politikusait – Deák Ferencet, gróf Andrássy Gyulát, báró Eötvös Józsefet – és törekvéseiket. Ida ismerte úrnője minden titkát, intézte levelezését, és őt bízta meg egy kis majorság irányításával is a legendás karcsúságára nagyon ügyelő, reggelente csak tejjel táplálkozó magyar királyné.

Erzsébet drámai halála porig sújtotta, hiszen királynéja volt élete értelme, kedvéért feladta az önálló otthonteremtés lehetőségét, a férjhezmenetelt, a gyermekvállalást. Haláláig úrnője emlékének élt, összegyűjtötte becses relikviáit, és megszervezte – Ferenc József császár egyetértésével – az Erzsébet Emlékmúzeumot. De szülővárosáról sem feledkezett meg. 1907-ben például közbenjárt, hogy Kecskeméthez kerüljön a közeli Koháry-szentlőrinc puszta (a mai Nyárlőrinc), és végrendeletében a város szegényeiről is gondoskodott. 1928. június 28-án hunyt el Bécsben, majd végakaratának megfelelően hazahozták, július 3-án a Nagytemplomban felravatalozták. Koszorúkkal, virágokkal zsúfolásig megrakott gyászkocsik követték a hatlovas gyászhintót a templomtól a Szentháromság temetőbe.

Ennyire szerette Sisi

„Édes Idám! Sokszor gondoltam rád és nagyon hiánysz nekem a hosszú fésülködés alatt, a séták közben, és úgy ezerszer a napban…” – írta Erzsébet császárné 1865 júliusában Ferenczy Idának, amikor társalkodónője Kecskemétre utazott rokoni látogatásra.