Felidézték a múltat: Bócsa megerősödött a szocializmusban

A föld nem tud futni. Ez a címe annak a most megjelent gyűjteményes kötetnek, amely a magyarországi rendszerváltás mindennapi gazdasági, társadalmi és intézményi mozzanatait mutatja be. A könyv egyik fejezete Bócsáról szól. 

Egy jeles történész, Rigó Róbert a bócsai Szőlőskert Szakszövetkezet történetét vette alapul tanulmányához, melynek gazdag iratanyagából és a szóbeli elbeszélésekből átfogó elemzést készített a korról. Azaz: miért volt szükségszerű a TSZ mellé a kiskunsági homoktalajon aszakszövetkezeti forma is, mely a „Fölül szocialista, alul maszek” elvet követve az 1990-es évek elejéig jól működött. Erről beszélgettek a napokban a bócsai könyvtárban azok az érdeklődők, akik Káposzta Lajos moderálásával elevenítették fel a szocializmus időszakát. Az est szóvivője Balog Lajos, a Szőlőskert Szakszövetkezet hajdani elnöke volt. Káposzta Lajos soltvadkerti újságíró, helytörténész tájékoztatta a baon.hu-t.

Mint írta, ez a szakszövetkezeti forma előnyös volt a helybélieknek, mert érdekeltté tette őket a magas szintű termelésben. Munkát adott az itt élőknek, a 60-as évektől, megállt az elvándorlás, pénzügyi alapot teremtett a helyben maradáshoz, így a saját tulajdonú házak, valamint a közintézmények felépítéséhez. A mai takaros falunak az alapjait akkor teremtették meg.

Ahogy Káposzta Lajos fogalmaz, nem volt elegendő csak termelni, kellettek a kapcsolatok: az itt megtermelt bort három budapesti borozóban értékesítették, a gazdák által termelt és a szövetkezet által felvásárolt sertéshúst pedig a Pápai Húskombinát dolgozta fel. Emellett szem előtt kellett tartani a szociális juttatásokat is. Ráadásul ennek a rendszernek volt egy előnye, a nőket is bevonta a munka világába. Azaz a családok jövedelme ettől kezdve nem egy, hanem két keresetre alapozódott. Az asszonyok ugyanis a szövetkezeti melléküzemágakban találtak állást (varroda, papírhajtogató, hűtőház), mely 1972-től kezdve biztosítási jogviszonyt és nyugdíjjogosultságot is eredményezett.

Természetesen nem szabad megfeledkezni a többi mezőgazdasági üzemről és telephelyről: komoly munkáltató volt a Petőfi Tsz, a Kiskőrösi Állami Gazdaság és az ÁFÉSZ, illetve ezek melléküzemágai. A helytörténész kiemelte, hogy ekkor indult Bócsán a nagyarányú háztáji baromfitenyésztés, a műanyagüzem és a nagyüzemi borászat. Érdekes, hogy ez a három ágazat a mai napig meghatározó a falu életében. A gazdasági fellendülés következtében és a nagyüzemek által beszerezhető építőanyag miatt felgyorsult az új lakóházak építése: volt olyan év, hogy 20 új házat adtak át és adtak ki rá lakhatási engedélyt. Ezek a mai Kádár-kockák uralják a bócsai utcaképet.

A kor tanúi még köztünk élnek, ezért is volt jeles esemény, hogy harmadik alkalommal szerveztek beszélgetést a bócsai Boróka Könyvtárban Belákné Vincze Mónika szervezésében és Káposzta Lajos moderálásával, amely egy nagyobb anyaggyűjtés keretében történt. Az est szóvivője Balog Lajos, a Szőlőskert Szakszövetkezet hajdani elnöke volt, aki saját emlékei és feljegyzései alapján mesélte el a régi történeteket. A találkozóra a hajdan jelentős mezőgazdasági üzemek dolgozói is eljöttek, hogy képek és más dokumentumok segítségével elevenítsék fel a múltat.