Seffer Attila: Merjünk egymás felé odafordulni, szeretettel, emberséggel, legyünk a jóság hírnökei – galériával

Tours-i Szent Márton nagy tiszteletnek örvend a katolikus egyházon belül. Ezért is kapott saját ünnepet és ezért található nagyon sok országban olyan szokás, amely a nevéhez vagy a napjához köthető. Német nyelvterületen, tehát főként Németországban, Ausztriában, de még Hollandia egyes részein és Svájcban is a Márton-napi tüzek gyújtása, fáklyák készítése, és a Márton-napi lámpás készítés lett hagyomány. Magyarországon főként a német településeken és a német iskolákban őrzik ezeket a szokásokat.

A jól ismert történet szerint Szent Márton mint római katona egy koldusnak adta a saját köpenyének felét, ezzel elindítva magát a kereszténység irányába. Egy másik történet szerint pedig a liba úgy kapcsolódik Mártonhoz, hogy libák között bújt el a püspöki kinevezés elől. A Márton-napi lámpás hagyományok és a tűzgyújtás kialakulása a fennmaradt történelmi emlékek szerint, a katolikus egyház rendeletének köszönhető. A rendelet szerint a fény használata ezen a napon arra szolgál, hogy Szent Márton emléke és jó cselekedeteinek híre eljusson mindenkihez. November 11-én vagyis Szent Márton temetésének emléknapján Márton-napi lámpás, fáklyás felvonulásokkal és máglyagyújtásokkal emlékeznek meg a híres szent jóságáról.

A kiskunhalasi Márton-napi lámpás felvonuláson is többségében gyerekek vesznek vettek részt, akik szüleikkel és tanáraikkal együtt, a saját készítésű lampionokkal, különféle mintákkal díszített üvegben elhelyezett mécsesekkel vonultak együtt iskolájuktól az alsóvárosi katolikus templomhoz, ahol a templomban megjelent egy élő Márton-napi liba is, amelyet a gyerekek örömmel simogattak meg. A Márton nap kapcsán osztotta meg gondolatait Seffer Attila plébános, aki szerint Szent Márton életéből sok mindent tudunk, sok minden legenda formájában maradt ránk. Az egyik a jótékonykodása, amikoris szeretettel megosztotta a köpenyét, amely a gondoskodásról, az emberségről szól, a másik történet, amikor püspökké akarták választani, de ekkor elbújt a libaólba, mondván, hogy ő alkalmatlan ilyen magas pozícióra és hogy ő ennek a nehézségétől fél, de a libák a gágogásukkal elárulták, hogy hol rejtőzik.

Mindazon szép és jó, ami megfogalmazódik a szívünkben, azt merjük megtenni. Merjünk egymás felé odafordulni, szeretettel, emberséggel, jóindulattal és legyünk mi is jóságnak, a szolgálatkészségnek, az emberségnek, a szeretetnek a hírnökei, mint Szent Márton is a maga korában. Inkább Mártonra akarjunk hasonlítani, mint a gágogó, mindig lármás libákra – fogalmazott Seffer Attila.

A templomi példabeszéd végén a gyerekek a magasba emelték a világító lámpásaikat, a mécseseket, majd együtt vonultak vissza iskolájukhoz, ahol az udvarán zsíroskenyérrel és teával vendégelték meg őket.