Kenyeret és kenyérlángost sütöttek a majsai tájházban – galériával

Az  1850-es években épült, nádfedeles épület egykoron kenyérsütő ház volt. A jellegzetes háromosztatú, szabadkéményes ház építésekor a település szélén állt, szél- és szárazmalmok közelében. A házat idővel körbenőtte a város és régi kemencéje már nem alkalmas a kenyérsütésre, ezért néhány éve az udvaron építettek egy újat, amibe jeles alkalmakkor gyújtanak be. A tájház udvarán látható tárlaton pedig a vetéstől, az aratáson és őrlésen át, a sütésig lehet megfigyelni a gabona, illetve a kenyér útját. 

Szent György napja, a jószágok kihajtásának ideje is egy jeles nap, ami régen a tavasz kezdetének is tartottak. Ehhez kapcsolódóan hirdette meg a Magyarországi Tájházak Szövetsége az idei tájházak napját, amihez csatlakozott a Konecsni György Művelődési Központ által működtetett majsai tájház. Az Ady utcai házban egy néprajzi minitárlatot is láthattak a betérők, akiknek Honti Dorka néprajzkutató, a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa mesélt a tárgyakról, melyek közül többet is Majsa környékén gyűjtöttek. A pásztorélet mindennapi tárgyai között látható volt egy dohánytartóként szolgáló kostökzacskó, jószágok megjelölésére használ billog és lábasok, bográcsok alátéte, az úgynevezett kutyagerinc is.

A gyerekek népi játékokat is kipróbálhattak, akik pedig megéheztek, megkóstolhatták a frissen kisült kenyeret és a kenyérlángost.

– A húsvét utáni időszak első nagy eseménye Szent Györgynapja, ami köré szerveződött az idei tájházak napja. A formabontó tájházi napunkkal, mi így kapcsolódtunk az országos felhíváshoz. Alapvetően a tradicionális élet bemutatására törekedtünk, hiszen a majsai tájház egyben kenyérsütő ház is, így azt próbáltuk bemutatni a látogatóknak, hogy eleink miként teremtették elő a mindennapi betevőjüket, az élet fenntartáshoz szükséges kenyeret – mondta el Hajagos Csaba történész, kulturális örökségvédelmi szakértő.