A homoki borok történetéről írt könyvet a soltvadkerti Szakál László

A Soltvadkerten élő szerző, a magyar gasztronómia egyik nagy egyénisége, eddig tíz kötetet írt a hazai vendéglátás tematikájában. Jól időzítette a tizedik kötetének a kiadását Szakál László. A régi idők borászata a homoki borok hazájában című nagy összefoglaló műve ugyanis a Kunsági borvidék presztízsének emelkedő korszakában látott napvilágot. 

A könyv nemcsak olvasmányos, de egyben olyan kézikönyv, amely a hazai bortörténelmet tekinti át, ezen belül kitüntetett részt szán a Homokhátságon folytatott több évszázados szőlőtermesztésnek és borkészítésnek. És persze, mint soltvadkerti polgár – a jánoshalmi gyökerekkel rendelkező – Szakál László nagy teret szentel a helyi bortermelés atyjának, Kremer Fülöp történetének is, akinek a nevét a helyi borrend viseli. A településen tartják számon ma az ország legnagyobb szőlőskertjét, amely közel 3000 hektárnyi terület. 

Szakál László könyve ti­zedik a szerző kiadványai között. A szerző eddigi könyvei mind kapcsolódnak a hivatásához, a vendéglátáshoz. A legutóbbi anyag címe Magyarország történelmi szakácskönyve, 2011-ben jelent meg. 

A Duna–Tisza közén a szőlőtermesztést nemcsak a megélhetési kényszer hívta életre, hanem az a szükség, amely a futóhomok megállítása érdekében volt fontos. 

A szerző saját archívumát felhasználva szerkesztette a kiadványt, amely az érdekes témát még izgalmasabbá teszi. Több oldalon mutatja be például azokat a muzeális borcímkéket, amelyek egykor informálták a borkedvelőket az adott butélia tartalmából. A könyvben Homokország: a Duna–Tisza köze címmel a homokhátsági szőlőtermesztésről bortermelésről félszáz oldalas fejezetet olvashat az érdeklődő. A következő fejezetben pedig azoknak a kiváló szakembereknek követi az életútját, akiket a „Homok hőseiként” nevez a szerző. Ezek között van például Mathiász János, Wéber Ede, Kocsis Pál, vagy akár Miklós Gyula is mások között. 

Az említett négy személy szakmai életútja szervesen kapcsolódott Kecskemét történelméhez is. Majd egy nagyobb részt szán „Az aranykezű vincellér regényes élete” címmel Kremer Fülöp életének a bemutatására. A német származású bornagykereskedő, bortermelő 1842-ben Németországban született, majd 1900-ban Bécsben hunyt el. A Rajna térségéből származó szakember Zichy Ferenc gróf bihardiószegi uradalmi pincészetében lett pincemester és a nagy kiterjedésű szőlőültetvényeket is felügyelte.

Soltvadkerten 1882 óta halad keresztül a vasút. Ezen utazva Jánoshalmára, meglátta a Soltvadkert melletti homokbuckást. A sínek két oldalán mintegy 60 holdnyi földet vásárolt, ahol majd furmintot, ezerjót, kövidinkát, kadarkát, piros veltelinit, erdei bakart és más fajtákat termesztetett. A szőlőtelephez pedig nagy présházat és pincét építettek. Új típusú művelési módot vezetett be a birtokon, amelynek híre bejárta a környéket. A jómódú termelők elküldték a Kremer céghez dolgozni a gyerekeiket, mert ott lehetett a kor legmagasabb tudását megszerezni. Szakál László egy nagyobb fejezetet szán Kremer Fülöp utódaira, akik a mai soltvadkerti borkészítés folytatói voltak. A szerző a könyve megírása során a saját gyűjteményéből használt dokumentumokat, illetve 62 könyvet, publikációt használt fel. 

Az érdeklődőknek érdemes a pécsi Kódex Kiadó gondozásában megjelent könyvet forgatniuk, a hazai borkultúra világába kap betekintést olvasmányos formában, aki kézbe veszi a kötetet.