Olasz nyelvtudásával segítette a város idegenforgalmát Horák Jenő

Kecskemét múltját vizsgálva a forrásanyagok között számos anyag kötődik Horák Béla helytörténeti kutatóhoz. Ilyenek például a korábban bemutatott templom toronyórák története, vagy éppen a régi kecskeméti puszták, vagy tanyai népi iskolák múltja.

A Kecskeméten élő 87 éves helytörténész mind a mai napig kutatja a múltat. Február 25-e, a kommunizmus áldozatainak emléknapja édesapja, Horák Jenő kapcsán ébreszt benne fájó emlékeket, akit még gyermekkorában elvesztett. 1951-ben kivégezték édesapját, melyről a család pontos információkat csak a 90-es évek elején kapott.

Horák Jenő emlékét ma már Kecskeméten utca is őrzi, hiszen rövid élete ellenére fontos szerepet töltött be a város történetében.

Horák Jenő gazdálkodó és iparos szülők gyermekeként, 1904-ben Szankon született. Kecskeméten, a Piaristáknál érettségizett le, majd 1927-től Olaszországban, Assisiben folytatta tanulmányait, mint minorita szerzetesnövendék. Jó nyelvérzéke volt, az olasz nyelvet gyorsan elsajátította.

Kecskeméten 1932-ben kötött házasságot Leitner Valéria okleveles tanítónővel, három gyermekük született: Valéria, Jenő és Béla. Az édesapa 1933 és 1944 között magántanítással, nyelvoktatással és kulturális ismeretterjesztéssel foglalkozott. Olasz nyelvkurzusokat vezetett; filozófia, művészettörténeti előadásokat tartott.

A negyvenes évek elején a kecskeméti és a bugaci idegenforgalom megszervezésében is részt vállalt, mivel több – olasz, német, angol, francia – nyelven beszélt. Megbízást kapott a kecskeméti idegenforgalom fejlesztésére, külföldi utak szervezésére és vezetésére. A világháború végén, 1944 novemberében több tanító és tanár társával együtt az iskolák romeltakarításában és az „Egyesített iskolák” megszervezésében vett részt. Az iskolai tanítás mellett megszervezte a város kenyérellátását – pedagógusok bevonásával –, valamint aktív szereplője volt decemberben a Jogakadémia újraélesztésének. A jogakadémiai tanári beosztása mellett megbízást kapott a Belügyminisztériumtól „Közigazgatási képesítő tanfolyam” megszervezésére. Ezt követően pedig a Közigazgatási képesítő tanfolyamok igazgatója lett.

1946-tól 1948 júniusáig tagja volt a Szociáldemokrata Pártnak. Tagkönyvét a „fúzió” alkalmával visszaadta, úgy érezte, meggyőződésből nem tudna tovább politikai munkát végezni. Ettől fogva tanári munkáját, közéleti tevékenységét korlátozták. Politikai nézetei miatt külföldre menekült, de elfogták és visszatoloncolták, börtönben is volt.

1950-ben hazatért Kecskemétre titokban, de priusza miatt munkát nem vállalhatott, 1950 karácsony éjjelén a nagy-bugaci Igmándi tanyán elfogták. Államellenes szervezkedésért koncepciós perbe fogták, mint az ellenállás életre hívóját és vezetőjét. 1951. augusztus 28-án hajnalban Rákoskeresztúron, a Kozma utcai Kisfogházban kivégezték.

Horák Jenő munkásságának egy részét fia, Horák Béla vitte tovább, aki pedagógusként, népművelőként és a helytörténet iránt elkötelezettként is ápolja emlékét.