Egyedülálló találkozó: egykori sorállományú határőrök gyűltek össze Tompán

Jegenyei István, a Gasztronómiai Világszövetség és a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség tagja, a káposztafőzés nagymestere Vecsésről érkezett a tompai határőr találkozóra, 1968-tól 1971-ig szolgált Tompán. – Ez óriási emlék nekünk, mert a mai napig a szívünkben is érezzük, hogy mi határőrök voltunk. Még nem voltam 17 éves, amikor bevonultam és elhoztak ide több száz kilométerre. Fiatalon, éles lőszerrel, ránk bízták, hogy védjük az ország határát, óriási dolog volt ez nekünk. Arra emlékszem, hogy nagyon kemény telek voltak akkor, de annak ellenére, hogy ennyire fiatalok voltunk, lenyomtuk a 27 hónapos szolgálatot becsülettel és a feladatot teljesítettük. 

– mondta Jegenyei István, aki most látogatott el először Tompára, mióta leszerelt.

Törköly Sándor, nyugállományú főtörzszászlós volt az egyik szervezője a találkozónak, akit hat évvel ezelőtt volt katonatársai kértek fel az első tompai határőrnap megszervezésére, akkor alig három tucatnyian voltak. A mostani találkozóra már jóval többen eljöttek, emlékeztetett arra, hogy a város önkormányzata mi mindenben segítette a szervezőket, a támogatásért köszönetet mondott Véh László polgármesternek. 

– Örülök annak, hogy ilyen sokan eljöttek emlékezni erre a nagyszerű szervezetre, jómagam is egy évig határőr sorkatona voltam, Halason majd Szegeden. Külön köszönöm a Hódmezővásárhelyi katonazenekarnak is, hogy közreműködésükkel színesebbé tették az eseményt – mondta köszöntőjében Véh László polgármester, aki szólt arról is, hogy a határőrség megszűnése után közel másfél évtizeden keresztül gazdátlan volt a tompai határőrség épülete és a hozzá tartozó terület.

– Az idő vasfoga nyomot hagyott rajta és ami mozdítható volt, azt elvitték belőle. Az önkormányzat keresi a lehetőséget, hogy hasznosítsák, hiszen ingyen kapta tulajdonba, de a felújítása rengeteg pénzbe kerülne, ami egyelőre nem áll rendelkezésre, talán befektetők is érdeklődnek majd iránta – mondta a település vezetője, aki bízik abban, hogy valamilyen formában sikerül megmenteni az ingatlant.

– Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ilyen rendezvény, ahol sorállományú határőrök szerveznek egy határőr találkozót, nincs az országban – erről már Árvai Ferenc nyugállományú rendőr dandártábornok beszélt a határőr napon. – Szeretném, ha nagyon büszkék lennétek magatokra, mert ez tényleg egyedülálló. Ezek szerint, akkor valamit annak idején a határőrségnél a vezetők és a sorkatonák jól csináltak, ha még most 14 évvel a határőrség megszüntetése után is van arra igény, hogy az előtte már megszűnt sorállományú kollégák szeretnének találkozni egymással. 

Le a kalappal minden volt sorállományú határőr előtt, aki annak idején 18-20 évesen távol a családtól, 150-200 kilométerre, minden nap, napi 8-12 órában éles lőszerekkel, AKG-pisztollyal járőrparancsnokként, járőrtársként védte a határt – fogalmazott a tábornok.

Szerinte ehhez tartás, elkötelezettség és megbízhatóság kellett. – Remélem, hogy amikor hazament a leszerelt sorállomány, a szülők is azt látták, hogy megerősödve, megkomolyodva, megférfiasodva tértetek haza. És nemcsak keserű szájízzel, hanem nagyon sok szép emlékkel is. Ha rajtam múlik, megígérem, hogy jövőre megpróbálok az egy négyzetméterre eső tábornokok számarányán javítani és több tábornok lesz, akikkel együtt tudunk megemlékezni a határőrségről – zárta gondolatait a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság volt igazgatója. A találkozó résztvevőinek jókívánságait küldte Béndek József nyugállományú rendőr dandártábornok is, a Határőrség utolsó országos parancsnoka.