A hagyományok ápolásáért kapott Petőfi-díjat Tóth Gyuláné

A díjátadón elhangzott, hogy Tóth Gyuláné, az egykori Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskola igazgatója a társaság elnökségi tagjaként rendszeresen részt vett az egyesület programjain, városát, mint jelentős Petőfi-emlékhelyet méltósággal képviselte. Igyekezett jelet hagyni városa tisztelgő látogatásának, minden alkalommal koszorúzott az aktuális Petőfi-helyszíneken. Követendő példát hagyott az ifjúságra, igyekezett kellő tartalommal megtölteni a fiatalokat is érintő programokat, nem hagyta, hogy csupán formális alkalom legyen, amivel elintézettnek tekinthető egy-egy feladat. Fontos volt számára, hogy diákjaiba beleültesse a tiszteletet és érdeklődést Petőfi iránt, és az iskolában megerősítette a félegyházi kötődést, aminek része volt a Petőfi-kultusz is. Városában is aktív szerepet vállalt a Petőfi-emlékőrzésben. 

Az elismerés kapcsán Tóth Gyuláné hírportálunknak elmondta, nagy megtiszteltetés számára ez a díj, amit Kiskunfélegyházán rajta kívül Fekete János helytörténész kapott meg csupán. A nyugalmazott iskolaigazgató úgy véli, pályafutásának ötven éve összegződik ebben a díjban. Tóth Gyuláné Emília ugyanis éppen fél évszázada lépett a katedrára, és negyven évig tanított a nagy múltú Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskolában. 

– Az intézményben a Petőfi-hagyományok éltetése mindig is kiemelt szerepet kapott. Akik ott dolgoztunk, mindig is azt éreztük, hogy a Petőfi név kötelez bennünket. Ugyanakkor azt is tudtuk, hogy Petőfi városában születni, felnőni és tanítani hatalmas felelősség. Erre tanítottak a szüleim, az egykori pedagógusaim, és erre tanítottam én is a diákjaimat – mondta. 

Tóth Gyuláné az elmúlt évtizedek alatt olyan szerteágazó, Petőfivel kapcsolatos életművet tett le az asztalra, amelyből – terjedelem híján – csak a legfontosabbakat emeljük ki. Így például büszkén emlékezett vissza azokra a rendhagyó irodalomórákra, amelyeken számos neves előadó – többek között dr. Praznovszky Mihály, dr. Losonci Miklós, Illésy István, dr. Hermann Róbert – tartott előadást. Mint mondta, fontosnak tartották, hogy a diákok ne csak tanórai keretek között halljanak Petőfiről. 

Hozzátette, hogy a Petőfi Társaság minden évben megrendezi a Petőfi nevét viselő középiskolák országos találkozóját. 1985-ben kísérte először a diákjait erre a találkozóra, ami éppen a mostani díjátadó helyszínén, Mezőberényben volt. A találkozónak iskolája több alkalommal is helyet adott. Kiemelte azt az ünnepséget, amit a helyi Petőfi Emlékbizottság szervezett 1997-ben a Köllő Miklós alkotta Petőfi-szobor százéves jubileuma alkalmából, és amelyet több ezer ember ünnepelt együtt. De az emlékév tiszteletére zenésítette meg Petőfi Sándor Szülőföldemen című költeményét Balázs Árpád zeneszerző, a város díszpolgára, és ekkor adták ki az Évszázados Petőfi-per (1954) című könyvet, amely dr. Mezősi Károly kutatásait tartalmazza. 

– Az egyik legnagyobb esemény mégis az volt, amikor 1999-ben Kiskunfélegyháza a segesváriak és a fehéregyháziak kérését meghallgatva közadakozásból Petőfi-szobrot adományozott Fehéregyházá­nak a Segesvárról elvitt szobor helyett. Hatalmas ünnepség keretében búcsúztatták a félegyháziak az ajándékozásra szánt Petőfi-szobrot a város főterén. Fehéregyházán 1999. július 31-én avatták fel Máté István csongrádi szobrászművész Petőfi-szobrát a csata és Petőfi Sándor halálának 150. évfordulója alkalmából, azon helyen, ahol a szemtanúk utoljára látták a költőt – mesélte. 

Tóth Gyuláné büszkén mesélt a Petőfi Gépészeti Szakközépiskola színjátszó köréről is, amely nagy sikerrel adta elő Petőfi Sándor A helység kalapácsa című elbeszélő költeményét 1994-ben, a Petőfi nevét viselő középiskolák országos találkozóján. Ugyanakkor a PG több éven keresztül adott otthont a Kárpát-medencei Petőfi Nemzeti Diákszínjátszó Fesztiválnak. 

– Bármihez nyúltam, mindig olyan kollégáim voltak az iskolában, akiknek szívügye volt a Petőfi-hagyományok ápolása. Ha a Kiskun Múzeumhoz, a városi könyvtárhoz vagy az önkormányzathoz fordultunk, mindig támogatták a kezdeményezéseinket, melyeknek az volt a legfőbb célja, hogy a fiatalok minél többet megtudjanak Kiskunfélegyháza híres költőjéről, Petőfi Sándorról. A nyugdíjas éveim alatt is ezen dolgozom – összegezte Tóth Gyuláné.