A pozitív hibakultúra szerepét kutatja Szabóné dr. Mojzes Angelika

A kutató a digitális online lehetőségek, a jó gyakorlatok a tanári munkában és a neveléstudományi kutatásokban témában tartott előadást nemrégiben egy konferencián. Az előadása megjelent egy tanulmánykötetben, melyet az osztatlan tanárképzésben forgathatnak a hallgatók. Ennek apropóján kérdeztük az újabb kutatásairól.

– A kutatási területem a hibakultúra elméleti hátterének áttekintése Európában, majd a jövőben szeretnék egy módszertani ajánlást felvázolni a pozitív hibakultúra bevezetésére. Készítettem egy tanulmányt a témában, melynek célja annak vizsgálata, milyen pszichológiai háttere van a pozitív hibakultúra kialakulásának, miért fontos az értékelésben. Bemutatom a modern pedagógiai törekvések viszonyát ehhez a kompetenciához, valamint azt, hogyan fejleszthető ez a képesség a pedagógusok és diákok körében – mondta el hírportálunknak Szabóné dr. Mojzes Angelika.

A kutatás során bemutatott pozitív hibakultúrát mint kompetenciát, a modern pedagógia számos programja részének tartja, fontos fejlesztendő területként tekint rá.

– Munkahelyemen, a bajai Magyarországi Németek Művelődési Központjában olyan szempontból is nagy szerencsém van, hogy a folyamatos minőségfejlesztés keretében mindig új utakat keresünk, így már korábban megalakult a Hibakultúra munkaközösség, amelynek én is tagja vagyok. Ennek kapcsán fordultam a hibakultúra kutatása felé – fogalmazott.

– A tanulmányban arra vállalkozom, hogy a pozitív hibakultúra előnyeit mutassam be a köznevelésben. Mivel a témával már hosszabb idő óta foglalkozom, szívügyemmé vált a módszer, ugyanis azt gondolom, hogy a bevezetésével jelentős mértékben javulna a nevelés-oktatás hatékonysága a magyar köznevelésben.

A külföldi példák és a mi iskolánkban folyó munka is jó példa arra, hogy mennyire hatékony, ha a poroszos, a gyereket egy nagy egység részeként kezelő elv helyett az együttműködő, a tanár-diák viszony speciálisabbá, közvetlenebbé tételét biztosító gyakorlatot honosítunk meg a köznevelési intézményeinkben – mondta.

Példaként a nyelvet említette. – Ha egy gyereket folyamatosan kijavítunk, hogy ez helytelen volt, ezt nem így mondják, elérjük azt, hogy a gyerek nem akar megszólalni az adott nyelven. A tantermi oktatásban az élményközpontúság, a pozitív kapcsolódás a lényeg. Ha a tanuló a tanárhoz vagy a tantárgyhoz pozitívan kapcsolódik, jól érzi magát, a tanulás folyamatába bekapcsolódik a jobb agyfélteke, mely a tananyag jobb elmélyülésére ad lehetőséget. Amikor egy tanteremben megvalósul ez a kapcsolás, akkor sokkal hatékonyabban tudunk oktatni – részletezte a kutató.

Véleménye szerint a modern pedagógiában fontos szerepe van a pozitív hibakultúrának, és ez egy új pedagógusi kompetencia kell hogy legyen. Mint mondta, számtalan olyan tudományos cikk látott már napvilágot, amely azzal foglalkozott, hogy a pozitív szemleletű hibakultúra a karikírozás, a pellengérre állítás vagy az egyszerű válaszmegtagadás helyett mennyivel sikeresebb lehet olyan nehéz tárgyak oktatásában, mint amilyen a matematika, de az általános iskolán túllépve a szakképzésben is helye lehet.

– Egy pozitív szemléletű pedagógiai gyakorlattal és egy pozitív szemléletű tantermi klímával javítani lehet a diákok tanulással kapcsolatos teljesítményét. Csak akkor tud a hibáiból tanulni és ezáltal fejlődni egy tanuló, ha a körülötte lévő közösség nem gúnyolja ki, hanem segíti a hibázás tanulságainak levonásában, új utak keresésében, ezáltal egymástól is tanulhatnak – véli Szabóné dr. Mojzes Angelika.