Kihívást jelent Nyárlőrincen a digitális oktatás

November eleje óta digitális tanrendben folyik a középiskolákban az oktatás. Utána az általános iskolákban is áttértek erre, amit már az elmúlt év tavaszán is alkalmaztak. A Lakiteleki Eötvös Általános Iskola Buzás János Tagintézményének nevelőtestületét, valamint diákjait is próbára tette az új oktatási forma.

– Az ismételt digitális oktatás bevezetése után természetesen van ügyelet az intézményünkben, amit alsó tagozatosok vesznek igénybe, összesen tizenketten, mondta Tóthné Nagy Ilona tagintézmény-vezető. – Az első osztályosok délelőtt folyamán részt vesznek az órákon, délután pedig a napköziben tanulnak. Az otthon tanulóknak mindent ugyan úgy ki kell készíteni, füzetet, könyvet, ceruzát, mintha az iskolában lennének. Az óra kezdetekor becsatlakoznak és végzik a feladatokat. A harmadik osztályosok is hasonló módszerrel tanulnak, csak ott a tanító néni otthonról adja le az órákat. Jószerével a tanárok most tavasszal tudták utolérni magukat az oktatásban, és akkor ismét bejött az újabb digitális oktatás. Bízunk azonban abban, hogy ez már csak rövid ideig tart, és hamarosan visszatérhetünk a hagyományos oktatási formához. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy amit a diákok az elmúlt évben a digitális oktatásban tanultak, abból nem sok maradt meg bennük.

– Sajnos Nyárlőrincen nem minden családnál adott az informatikai háttér a digitális oktatáshoz, ahol van általános iskolai diák, ezt már Rimócziné Forgó Ildikó intézményvezető-helyettes teszi hozzá.

– Vannak olyanok, akiknek csak mobilnetjük van. Náluk olyan probléma adódik, hogy ha a gyerek becsatlakozik egy órára, vagy kettőre, akkor lehet, hogy az egész havi mobilnetjét elhasználja.

Ez pedig azt jelenti, hogy akkor a későbbiekben már nem tud becsatlakozni. Ilyen esetben vagy papír alapon küldik el a tanárok a feladatokat, vagy csak éppen megnézi a Krétában, hogy mit kell csinálni, és úgy oldja meg a feladatot. A tanári magyarázat ezeknél a gyerekeknél elmarad. És természetesen van olyan diák is, aki teljes egészében papír formátumban kéri a feladatokat, mert nincs náluk internet.

Olyan család is van, ahol több gyermek jár iskolába, de csak egy számítógépük van. Ilyenkor ütközés van, és el kell dönteni, hogy melyik gyerek kapcsolódjon be.

– Megpróbáljuk ezeket a helyzeteket rugalmasan kezelni, annyi a kérésünk, hogy a szülő jelezze, hogy milyen problémája van. Vannak olyan tanyán élő családok, ahol házi napelemes rendszer működik, olyan rendszer, ami a hálózatba nem táplál vissza. Amennyit süt a nap, ők annyi árammal rendelkeznek. Így előfordulhat az, hogy áram sincs, nem, hogy internet. Persze ezek különleges esetek, de mégis előfordulnak.

Nagy százalékban megoldható a digitális oktatás, de százötven gyerekből húsznak valamilyen problémája van és nem tud részt venni az online oktatásban, ez pedig több, mint tíz százalék.

És akkor itt még csak a netes problémát néztük, azt még nem, hogy a készüléke alkalmas-e a digitális oktatásra, vagy a szülőnek csak okostelefonja van. Lehet, hogy nem rendelkezik annyi belső tárhellyel, hogy le tudja tölteni a Kréta alkalmazást, amiben a gyerekek most kapják a házi feladatot. De próbálunk rugalmasak lenni, megértjük ezt a helyzetet. A digitális módszer jobb, mintha nem tanulnának a gyerekek, de a szülők energiáját nagyon igénybe veszi. Úgy ítéljük meg, hogy hiányzik a személyes kontaktus a tanár és a diák között. Az a kérésünk a gyerekek felé, hogy a digitális órán mindenkinek legyen lehalkítva a telefonja, vagy a számítógépe, mert az apró zörejekből, ha mindenkinek be van kapcsolva a mikrofonja, olyan hangzavar keletkezik, hogy nem lehet hallani a tanár szavait. Mindig csak az „szólalhat” meg, akit felszólít a tanár, és csak az kapcsolja be a mikrofonját.

Nincs meg az a rögtönzött interaktív lehetőség, mint a tanórai személyes tanításnál. Itt minden egy kis csúsztatással megy, ami miatt lassabban halad az egész. Egyértelműen az élő oktatás a jobb módszer.

– Abban bízunk, hogy visszajöhetünk, mert az az igazi oktatás, hogy iskolában van a gyerek és nekik lehet magyarázni, nem pedig az elsötétített képernyőnek. Aki régebbi számítógépen dolgozik, annak ugyanis nincs kamerája és csak a hangot hallja, tette hozzá Rimócziné Forgó Ildikó.

– Bekövetkezett az, amit szerettünk volna elkerülni. Alsó tagozaton még inkább „nehezített pálya” az online oktatás. Szülői segítség nélkül a 7–8 éves gyerekek nem tudnak tanulni, de a 9–10 évesek mellé is szükséges a folyamatos kontroll.

Ez már Bodor Gabriella tanítónő véleménye, aki az első osztályosoknak tantermi és digitális órát is tart egyszerre.

– Lélekben azért mindannyian készültünk erre és igyekszünk kamatoztatni a tavalyi évben megszerzett tapasztalatokat és bővíteni, újítani az eszköztárat. Pici elsősökkel mást nem tehet egy tanító néni, mint tanítja őket tovább online. Betűtanítás, hangos olvasás, matematikai alapfogalmak online? Meg kell oldani, haladni kell, szinten kell tartani az eddig megszerzett tudást! Az érzelmi kötődés is fontos, talán a legfontosabb ilyen pici gyerekek esetében. A sokrétű elektronikus kommunikáció nem helyettesíti a személyes találkozást, nem pótolja a metakommunikációt, az ölelést biztosan nem. Viszont látjuk egymást, halljuk egymás hangját – vélekedett a tanítónő.

Lazábban veszik

A statisztikai adatok szerint a diákok nagyobb része sokkal lazábban veszi a digitális oktatást, mint a tantermit. Vannak olyan tanulók, akik alig várják már, hogy ismét az intézmény kapuján belül tanulhassanak, de olyanok is akadnak, ők vannak kevesebben, akik a digitális módszerrel is elégedettek. A nyárlőrinci pedagógusok és diákok a többséghez tartoznak, ők is várják már a személyes találkozást.