Egy bivalyfarm volt a rákkutató feleség és a biológus férj álma

Egy rákkutató hölgy és egy biológus férfi tizenhárom éve elhatározta, hogy biofarmot hoz létre Katymáron. Ma már négy gyermeket nevelnek a farmon, és 140 hektáron gazdálkodnak. Gyepgazdálkodást és legeltető állattartást folytatnak, 70 bivaly, 70 racka, tíz kecske, hat szarvasmarha jelenti jelenleg az állatállományt.

Szommer Papp Noémi elmesélte, hogy a Szegedi Tudományegyetemen ismerte meg biológus-vegyész férjét, és miután megszületett az elhatározás bennük, hogy valami mást szeretnének, mint a városi rohanó életben megöregedni, eldöntötték, Katymárra költöznek. Utána már nem volt többé kérdés, hogy itt akarnak élni. Jobbnak találták egy ilyen birtokon élni, hiszen így szinte teljesen önellátók lehetnek.

– Mindketten nagy áldozatot hoztunk egymásért, és nagyon sokat dolgozunk naponta, hogy ez jó legyen. Alapvetően nem istállózzuk az állatokat, egész évben a szabadban legelnek. Hóhullásig legelniük kell, utána pedig a réti fűszénát eszik, amit a férjem összegyűjtött a nyár folyamán. Semmilyen egyéb táplálékkiegészítést nem végezünk. Így nem kerül olyan növény a takarmányba, amit vegyszerrel kezeltek volna. Ez adja az állatok biológiai értékét – mondta Szommer-Papp Noémi.

Őstermelőként a kistermelői rendszer keretein belül értékesítik a jószágot, a megyében és Budapesten. Noémi elmondta azt is, hogy nem könnyű a bivalyhúst értékesíteni, az állattartásnak ez nem annyira jövedelmező formája, mint a konvencionális állattartás. Ők három-négy éven át legeltetik eladás előtt az állatokat, legalább egy hektár legelőre van szüksége egy állatnak, és egy hektárra még, amiről gyűjtik a szénát neki télire. A férje, Szommer Antal ottjártunkkor is a szénát gyűjtötte, ezért csak rövid ideig tudott csatlakozni.

A bivalyhúsról elmondta, hogy olyan, mint a marha, csak jobb, leginkább a prémium marhahúshoz hasonlít. Magas fehérjetartalom mellett rendkívül alacsony a zsír- és kalóriatartalma, nagyon magas ásványianyag-tartalma van, a szavannákon felnőtt antilop húsáéhoz hasonlít.

– A bivalyhús lágy, selymes, s mivel zsírtalan, ezért klasszikus steaknek nem, de burgernek kitűnő. Azon túl, hogy nagyon finom, érdemes figyelnünk arra is, hogy a legeltető állattartásnak van a legkisebb ökológiai és karbonlábnyoma, szemben minden híreszteléssel. A lehető legrövidebb élelmiszerláncot valósítjuk meg. Egy napon belül a vásárlóhoz kerül a hús – foglalta össze Noémi.

A vásárlókra úgy tekintenek, mint egy nagy családra, mert ők egy nagy közös lakomához ülnek velük, bár térben és időben nem ugyanakkor, nem ugyanott.

Nagyon szeretik és tisztelik az állataikat, ezért fontos lenne egy saját vágóhíd, hogy fájdalommentesen tudjanak kimúlni. Ők az állatok a szarva végétől a patájuk hegyéig minden részüket felhasználják, a koponyáikat kikészítik. A csontokat is értékesítik, terápiás húslevest főznek belőlük.

Az állatok szeretete és tisztelete a legfontosabb dolguk, és igazából meg is köszönik nekik minden alkalommal, hogy ők hajlandóak táplálni az embereket. Fontosnak tartják, hogy a gyerekeik ezt fogyasszák.

A tervekről elárulta, hogy szeretnék megszerezni a katymári határban lévő legelőket, fejleszteni akarnak, mert borzasztó nehéz dolguk van az állat levágásával, ugyanis minden alkalommal vágóhídra kell őket vinni, ezért szeretnének létrehozni egy miniatűr vágóhidat.

Ha sikerülnek a terveik, a bivalyhúsnak bio minősítést is kérnek, majd ezt követően az európai piacra is ki akarnak kerülni. Jelenleg a magyar piac felvásárolja a teljes készletet.

Szelfipont is van a farmon

Megtudtuk azt is, hogy Erzsébet-­tábor is volt már a farmon, és több diák érkezett ide osztálykirándulásra. A birtokon, egy általános bemutatás után, a legeltető őshonos állattartással ismerkedhetnek a gyermekek. Ezt követően Zille és Ajtony vezeti az állatsimogatót, ahol kecskét és bárányt lehet simogatni. Hanga a lovat felügyeli, Hunor a karikás ostor kezelését mutatja be és a szénabálás ugrást is koordinálja.

Az édesanya a bőröket, koponyákat, szarvakat, agancsokat mutatja be. Olyan fejre tehető racka- és bivalyszarvakat is készítettek, amelyekkel szelfi­pontot hoztak létre, saját logóval.

Bácsalmásról, Bajáról és Németországból is érkeztek ide gyerekek. Mint azt Noémi elmondta, egész másképp viselkednek a német gyermekek, mint az itteniek, ők jobban elszakadtak már a természettől.

– Nagyon nagy igényük van a gyerekeknek az állatok testi közelségére, szeretik megfogni, megérinteni őket. Az élő állattal való közelség után nagyon jó látni az arcukon a változást, az örömöt – mondta Noémi.

Rengeteg teendő akad a birtokon

Noémi azt mondja, hogy megtalálták a helyüket, boldogok, de irgalmatlan sok a teendő. Mindig lépéshátrányban vannak magukhoz képest, de próbálnak koncentrálni arra, hogy a puszta idegeskedés nem fogja elvégezni a munkát. Annyit végeznek el reggeltől estig, amennyi belefér. Nincs semmilyen segítségük.

A férjnek fél négy körül kezdődik a napja, ő ekkor 1-2 órát olvasásra, tanulásra fordít, a fizikai kémiától az oxfordi egyetem matematikai előadásáig több mindent hallgat, olvas. Vagy a mikroszkóp előtt találja a felesége reggel, vagy valamilyen angol nyelvű előadás közben, amit a világhálón követ figye­lemmel.

– Egyszer mindenkinek látni kellene, ahogy egy nyári hajnalon a nádas felett száll fel a köd és a domb mögül emelkedik fel a nap, a bivalyok legelnek a nádasban és körülöttük a vízimadarak, a kócsagok tekingetnek körbe. Ez olyan, mintha egy természetfilmbe csöppennénk – mondta Szommer Antal, a Bácskai Bivalyos Birtok tulajdonosa. Csodálatos a táj, olyan, mint az afrikai szavannákon, csak sokkal barátságosabbak az állatok.