A roma áldozatokra emlékeztek Kalocsán

A ceremónián képviseltette magát Kalocsa Város Önkormányzata és a Bács-Kiskun Megyei Cigány Önkormányzat is. Utóbbi szervezet képviseletében Horváth Szilveszter elnök kihangsúlyozta: sokat jelent számára, hogy Kalocsán minden évben megtartják a világon 1972, hazánkban 1996 óta hagyományos emléknapot, hiszen „rólunk szól: romákról és magyarokról, illetve a szüleinkről, nagyszüleinkről, akiket elhurcoltak”. Hozzáfűzte: szeretné, ha a következő években többen lennének jelen ezen az alkalmon, bár megérti, hogy idén a szokásosnál kisebb létszám jött össze, hiszen a közösség nagy része egy helyben ismert személy ugyanakkor zajló virrasztására volt hivatalos.

Mindenkinek tudnia kell, hogy azokban az időkben bárki áldozattá válhatott, akinek a náci eszme szerint nem volt megfelelő a származása, vallása, politikai hovatartozása – szögezte le ünnepi beszédében Schmidt Rajmund. A kalocsai önkormányzati képviselő emlékeztetett: a porajmosnak évtizedekkel korábban voltak előjelei, például a gettósítások, és a Horthy-korszak különböző jogfosztásai. A helyzet 1934-re addig fokozódott, hogy Endre László fajvédő politikus már a cigányság koncentrációs táborba zárását és a roma férfiak sterilizálását követelte, majd ’38-ra beért egy rendelet, ami „gyanús egyénnek” minősítette a kisebbség minden egyes tagját.

A képviselő felidézte: azon az 1944-es éjszakán „legyilkoltak mindenkit az elkülönített roma lágerben”, mert az SS-tisztek attól tartottak, hogy ugyanúgy fellázadnak, mint néhány hónappal korábban, amikor egyszer már megkísérelték tömegesen kivégezni őket. A tábor cigány közössége összetartott, és semmilyen parancsnak nem engedelmeskedve, a barakkokban maradt – a nácik ezt az engedetlenséget morzsolták szét később a hangadó férfiak fokozatos elszállításával, aztán mindenkit megöltek, aki ott maradt. Schmidt szerint a több ezer roma, illetve sok millió zsidó és más nemzetiségű személy szervezett kivégzése nem csupán a huszadik századi fasiszta rendszerek műve, hanem „több száz év hátrányos megkülönböztetésének következménye”. Hozzáfűzte: a megkülönböztetés napjainkig létezik, és fel-felüti a fejét, például szegregált oktatás formájában, amellyel „elveszik a roma gyerekektől egy szebb jövő lehetőségét”.

A beszédek után a szervezetek koszorút helyeztek el, majd mécsest gyújtottak a közösségi ház falán elhelyezett roma holokauszt-emlékműnél.