A doni hősökre emlékeztek Kiskunfélegyházán

A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak. A megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek, és vesztek oda a mínusz 40 fokos orosz télben 1943. januárjában.

A második világháború tragikus eseményeire 2002 óta emlékeznek meg minden évben Kiskunfélegyházán az Öreglaktanya mögött felállított kopjafánál. Az emlékhelyen ezúttal a doni ősök mellett a tavaly decemberben elhunyt Deli József ezredes tiszteletére is gyertyát gyújtottak. Ő volt ugyanis a kopjafa megálmodója és védnöke. A pénteki megemlékezésen idén is részt vett idős Csányi József, aki részese volt annak a katonai erőnek, amely 1943-ban tragikus veszteséget szenvedett. Félegyházán egyedüli azon egykori katonák közül, aki az Öreglaktanyából indulva járta meg a poklok-poklát.

A Mészáros Márta, a Kiskun Múzeum igazgatója megemlékező beszédében hangsúlyozta: emlékezni nem, csak megemlékezni tudunk, hiszen nagyon kevesen vannak már, akik ezeket az eseményeket átélték. Ám, akik megjárták a frontot azok sem beszéltek. Hosszú évekig csöndben voltak és próbálták elfelejteni, eltemetni mindazt, amit átéltek a keleti hadszíntéren.

A doni katasztrófa napja a mi történelmünkben egy gyásznap, a túloldalon harcolóknak azonban a dicsőség napja. Itt fordult meg a háború és lettünk igazán vesztesek. Amikor Magyarország politikusai úgy döntöttek, hogy hazánk belép a második világháborúba, akkor nagyon nagy reményeket kergetett. Talán abban bíztak, hogy orvosolni tudják az első világháború fájdalmát és veszteségeit. Így utólag már láthatjuk, hogy ezek hiú remények voltak – fogalmazott a múzeumigazgató. Mint mondta, nagyon nehéz így hetvenhét év távlatából átérezni azt, hogy milyen lehetett ott a mínusz 40 fokban, nyári felszereltségben várni a halált. A magyar hadtörténet legnagyobb veresége során közel 200 ezer magyar katona – köztük 411 félegyházi – vesztette életét, sebesült meg, vagy esett fogságba a keleti hadszíntéren.

Ugyanakkor a múzeumigazgató azt is hangsúlyozta, hogy a háborúnak sokkal több áldozata volt, hiszen akik itthon maradtak, vagy akik hazajöttek, azok is áldozatok voltak, mert nem tudták az életüket ugyanúgy folytatni, mint előtte.

Mészáros Márta arra is felhívta a figyelmet, hogy minden ilyen megemlékezés jó példa nekünk, hogy hálát adjunk és köszönetet mondjunk azoknak, akik ezeket a történelmi tetteket megtették, hiszen nekik köszönhetjük a mostani békés életünket – összegezte a múzeumigazgató.

Ünnepi beszéde után helyezték el a kopjafánál a megemlékezés koszorúit és mécseseket gyújtottak az emlékezők. A koszorúzást követően a résztvevők átvonultak a Felsőtemetőbe, ahol a világháborús emlékműnél tűzgyújtással, Hajagos Gyula plébános emlékező imájával és koszorúzással folytatódott a megemlékezés.