Elbontják az egykori étterem állványzatát

A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye tulajdonában lévő épület praktikus okokból nem pont ugyanolyan fedést kap, mint amilyet a 18. századi építésekor, majd 19. századi bővítésekor használtak. Ha kész a tető, elbontják a nehézállványzatot, hogy egy könnyebb, a homlokzatfelújításhoz szükséges szerkezet vegye át a helyét.

– A korabeli állapotába kerül vissza az épület, amelyen az 1730-as és 1812-es évet tudjuk majd nyomon követni – vázolta Vörös Márta. A főegyházmegyei épületberuházásokat vezető főmérnök felidézte: az elmúlt 200–300 év során olyan átalakítások zajlottak az ingatlanon, amelyek elfedték annak eredeti elrendezését, megjelenését. A felújítást megelőző bontás során szinte minden kőműves mellett ott állt, hogy jelezze, meddig bonthatják vissza a vakolatot, nehogy megsérüljön egy korabeli fal, vagy ajtó-, ablaknyílás. Nem csak ez bonyolította a munkát, jegyezte meg a szakember: hátráltatták őket az étteremmé alakítás során zajlott „durva beavatkozások” is.

– Most visszaállt egy olyan korabeli rend, amely azt az állapotát tükrözi, amikor felépítették, pontosabban átépítették, 1730-ban, hiszen akkor is állt már itt egy vályogház – magyarázta Vörös Márta, hozzáfűzve, hogy ezt az „épített örökséget” leginkább a pincében lehet tetten érni. – Mondhatjuk azt, hogy Kalocsa egyik legrégebbi házáról beszélünk. Egy 1812-es felújítás és bővítés idejét is nagyon pontosan meg lehetett határozni. Ekkor szó szerint hozzátoldottak egy épületrészt és a tornácot – mondta.

A munkálatok során törekedtek az eredeti állapot helyreállítására: tiplifás födémmel, fa állószékes tetőszerkezettel, torokgerendákkal készült a tető, teljesen megegyezve a korabeli megoldásokkal. A fedés viszont csak hasonló, mutatott rá a mérnök: mivel az eredeti fazsindely és a későbbi apatin cserepek nem bizonyulnak elég tartósnak, hódfarkú cseréppel helyettesítették őket, abban bízva, hogy sokkal tovább védhetik meg a vörösfenyőből készült tetőszerkezetet.