Szeretetből verseit ajándékozta születésnapján a költő

Csütörtök délelőtt, miután két lánya felköszöntötte telefonon hetvenharmadik születésnapja alkalmából, Hegedűs Béla gondolt egyet. Felvette a Petőfi Sándort ábrázoló pólóját, kivitte az asztalát, székét a háza elé, majd a kerítésére pár polcot is felszerelt. Ezután fogott nyolc verseskötetéből összesen hetvenhárom példányt, és szépen díszszalagot kötött rájuk. Már csak egy csokor virág hiányzott az asztalról, és kész is volt az ideiglenes utcai irodalmi szalon. Az ünnepelt békésen szemlélődött, olvasgatott, és mikor úgy látta, hogy valaki lelassít az autójával, esetleg érdeklődve meg is áll, odasétált, bemutatkozott, és megkérdezte, elfogadják-e a könyvét.

– Sokan megkérdezték, mivel tartoznak? Én ilyenkor csak rámutattam a táblára, mondván: ugyanannyiba kerül, mint amit ott olvasnak – mondta Hegedűs úr, mikor csütörtök késő délután meglátogattuk. Az említett falapra egyetlen szót írt fel: szeretet.

– A szeretet, barátság ingyen van, ezeket a könyveket én barátsággal nyújtottam át, és csak reméltem, hogy úgy is fogadják el tőlem – folytatta az amatőr költő, aki mosolyogva mesélte, hogy volt, aki süteménnyel kínálta cserébe, mások pedig gratuláltak, amikor a kötet hátlapján észrevették a születési dátumát, és rájöttek: Hegedűs úr a saját szülinapján másokat ajándékoz meg. Jöttek ismerősök is, akik még az iskolából emlékeztek rá, egy nagymama pedig két doboz sört nyomott a kezébe, és vitte 19 éves unokájának a könyvet. Délután 5 óra tájt már csak mutatóba maradt néhány kötet.

Hegedűs Béla egyébként soha nem a pénzszerzés miatt verselt. Köteteit saját költségén adta ki, és ingyen osztogatta el. Számításai szerint eddig összesen közel hétezer könyvet adott barátainak, ismerőseinek és sok ismeretlen versrajongónak felolvasások, dedikálások alkalmával.

Nagy élménye, hogy egy alkalommal meghívták az Országos Széchenyi Könyvtárba, és ott dedikálhatott. „Hegedűs Béla egyszerűen ihletett költő, aki átadja magát a világgal való egyesülés misztériumának, elmélkedik és kérdez. Költészetének titka képeiben rejlik. Eredeti, szuggesztív víziói igazi belső tájak” – írta róla dr. Turai G. Kamil esztéta.

– Hogy mi a kedves témám? Mindegyik versem az életről szól, a nagyszülők, szülők és gyerekek mindennapjairól: szerelemről, válásról, lakásvásárlásról vagy éppen a gyerek bizonyítványáról – mondta, majd pár szóval arról is beszélt, hogy 2005-ben körülbelül ezer könyvet gyűjtött össze és vitt ki a Vajdaságba, az ottani magyaroknak. Mostanában viszont nem jönnek a versek: párja egy súlyos betegségben öt éve elhunyt, és a tragédiát máig sem tudta feldolgozni az immár nyugdíjas költő. Volt, aki terápiaként is javasolta neki, hogy írja ki magából a szomorúságát. Búcsúzásként Hegedűs úr hozzátette: próbálkozni is fog ezzel.

A katonaság után jöttek a versek

Hegedűs Bélát nevezték már halk szavú tanárnak és a közönséghez közeli költőnek is. Aki nem ismeri, meglepő lehet számára, hogy polgári foglalkozása igen távol állt a költészettől. Szerszámkészítőként dolgozott az egykori BRG-ben Kecskeméten, majd a régi 623. számú Ipari Szakmunkásképzőben volt oktató és műszaki tanár. Tanítványai rendre dobogón végeztek az országos szakmai tanulmányi versenyeken. Harmincéves korában aztán szinte villámcsapásszerűen elkezdett verselni, miután leszerelt a katonaságtól. Arra a mai napig büszke, hogy nem sokkal később ő lett az Alkotó Ifjúság pályázat felfedezettje. Sokan biztatták a folytatásra, így sorban jelentek meg a verseskötetei, 1999 óta összesen hét, és már készül a nyolcadik. Többhöz Bodri Ferenc Pilinszky-díjas festő- és grafikusművész készített illusztrációkat.