A város egyik legmagasabb kitüntetését kapta Meizl Ferenc

Nehéz egy interjúban összefoglalni Meizl Ferenc több évtizedes pedagógusi munkáját, már csak azért is, mert nemcsak az iskolában és munkaidőben, hanem azon túl is, mindig tanított és tanít ma is. Több értékes civil szervezet alapítója és aktív tagja. Munkásságát eddig számos díjjal ismerték el.

– Miért választotta a pedagógusi pályát?

– A legmeghatározóbb példaképem édesanyám és édesapám volt. Példátlan szorgalmas életük során mindig arra törekedtek, hogy megismerjék az újat és a jobbat. Családunk kiemelkedő tehetségei is – mint például Kóbor Ferenc építész, Meizl Ferenc klarinétművész, dr. Meizl István geológus – arra ösztönöztek, hogy továbbtanuljak és pedagógus legyek. Először a bajai Tanítóképző Főiskolán, majd Szegeden, a Tanárképző Főiskolán kitüntetéses diplomával végeztem.

– Jó döntés volt?

– Az életem legnagyobb boldogságát és értékét adta, hogy pedagógus lettem. Ez csak annak az embernek lehet örömforrás, akiben minden gyerek iránt tisztelet van. Mindig hittem abban, hogy minden gyermek tehetséges valamiben. Igazgatóként is arra ösztönöztem a munkatársaimat, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy a gyerekek kibontakoztathassák a bennük rejlő tehetséget.

– Hol kezdte a tanítást?

– Életpályám első szakasza a Kiskunmajsa ötfai tanyai iskolában kezdődött, ahol a feleségemmel együtt tanítottunk tíz éven át. A gyerekek és a szülők is érezték, hogy szívvel-lélekkel szolgáljuk a tanítványainkat, akik azóta is minden évben találkozóra hívnak bennünket. A szülők segítségével bevezettük az iskolába az áramot, hasonlóan Petőfiszálláson a központi fűtést, Félegyházán a Platán iskolában két új tantermet, kerítést és járdát építettünk, parkosítottunk. Akkoriban a szülők is magukénak érezték az iskolát. A tanítás mellett népművelési ügyvezető voltam, Luczó Józseffel közösen jártuk a tanyai iskolákat, ahol én előadásokat tartottam, ő pedig mozifilmeket vetített. Csodálatos tíz évet töltöttünk Ötfán. Ám 1973-ban Kiskunfélegyházára hívtak, ahol a Batthyányi Lajos Általános Iskola alapító tanára lettem, tizenkét osztályban tanítottam földrajzot. Utána 1981-ben felkértek a petőfiszállási iskola igazgatójának, 1983-tól 2003-ig pedig a kiskunfélegyházi Platán Utcai Általános Iskola igazgatója voltam. Onnan mentem nyugállományba.

– Számos civil szervezet alapítója és tagja. Mit emelne ki ezek közül?

– Ötvenhat éve léptem be a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatba, melynek a mai napig aktív tagja vagyok, nagyon nagy szerepet játszik az életemben, több éven át a Csillagászati és Űrkutatási Szakosztály vezetőségi tagja is voltam. Ott kötöttem barátságot dr. Kulin György csillagásszal, akinek buzdítására alakítottam meg 1979-ben a Batthyányi iskolában a Csillagászat Baráti Körét, melynek több évtizedes fennállása során számos emlékezetes kísérletet, kutatást végeztem a gyerekekkel.

– A félegyházi Madárbarát Klub vezetőjeként nagy népszerűségre tett szert. Hogyan kezdődött ez a madárbarátság?

– Éppen húsz éve köteleződtem el a madárbarát tevékenység mellett, mégpedig azért, hogy tartalmasan töltsem a nyugdíjas évei­met. 1989-ben az első madárodú- és madáretető-kiállítás megszervezésével kezdődött ez a barátság. Azóta ezer madárodút készítettem, melyekkel benépesítettem a várost, a helyi és környékbeli intézményeket, parkokat. A félegyházi és a környékbeli óvodákban, iskolákban madárbarát-foglalkozásokat tartottam. Kezdeményezésemre alakítottuk ki a gyurgyalagköltő telepet Félegyházán, a Bankfaluban, a Herman Ottó Tanösvényt és Emlékparkot Petőfiszálláson, és az Assisi Szent Ferenc Madárbarát kertet a Sarlós Boldogasszony Főplébánia kertjében.

– A Platán iskolában nagy hagyománya van a Széchenyi-kultusznak. Az ön kezdeményezésére alakították ki a Széchenyi-­szentélyt is. Miért?

– A Széchenyi-szentély Széchenyi István születésének 210. évfordulója tiszteletére létesült. Ott helyeztük el az iskola által örökbefogadott levelét, amelyet 17 évesen szüleinek így írt:

„tettekkel akarok köszönetet mondani”.

Hiszem és vallom, hogy az én tevékenységeim legerősebb mozgatórugója a tisztelet volt. Szeretném, ha hozzám hasonlóan sok fia­tal hinne ebben az inspiráló erőben.