A hagyományos hartai tutyi ismét népszerű viselet lehet

Ha azt tudjuk: gyapjúból van, színe kék vagy piros, mintája csak a túlnyomóan sváb településre jellemző méhsejtes vagy virágos motívum, kézzel kötik és lábon viselik, vásznat és bársonyt is felhasználnak hozzá – hát bizony a megfejtés, hogy mi is lehet az, még így sem könnyű. És ha még azt is hozzátesszük, hogy régen bicikliküllőt is felhasználtak az elkészítéséhez és traktorgumibelső-darabot, mely a mai napig egy lényeges része a használati tárgynak, aki eddig tippelt volna, az is elbizonytalanodik. Egy autentikus használati tárgyról, lábbeliről, a kézzel készített hartai tutyiról van szó, mely a helyi táncos kultúra része, sőt újra egyre inkább mindennapi viselet is.

A Dunatáj Közalapítvány 2015-ben kezdte a Határtalan Harta – Az én örökségem programot. A fő cél, utánajárni, hogy a hartaiak hogy fogalmazzák meg saját örökségüket, mit tartanak értéknek, mit tartanak igazi hartainak. S a közösségépítés és a közösségmegtartás. Hogy a hagyományokat ne csak őrizzék, hanem éljék. Meghirdettek egy pályázatot, melyre zenében, fotóban, irodalmi alkotásban és számos tárgy formájában érkezett pályamű. Csináltak belőle egy kiállítást, s már akkor megjelent a hartai tutyi, a népviselet, a bútorfestés, mint motívumkincs. Aztán be is adtak egy pályázatot kézműves közösségpont létesítésére, sikerrel. Ennek keretében szerették volna szélesebb körben megismertetni a hartaiakkal a tényleg egyedi, régi kézműves mesterségeket, bevonva azokat, akik még ennek a tudásnak a hordozói.

Volt már bútorfestő közösségpont program, ahol Schneider Péterné népi iparművész tanította a csapatot, idén februártól pedig indult egy tutyikötő program, ahol Leitheiser Mátyásné Kati néni az élő hagyomány őrzője – aki számtalan tutyit kötött már – segített feleleveníteni ezt a tudást. Aztán mások is hoztak mintákat, így elevenedtek meg az emlékek.

– Mindenki várakozásán felül alakult az érdeklődők köre, hiszen a tizenhatodik alkalmon túl is még mindig húsz fölött van a csoportlétszám, ami nagy öröm, hiszen a tutyikötés egy nagyon jó közösséget kovácsolt. Jönnek kismamák, anyukák kislányukkal, aztán az idősebb korosztály, nyolcvan fölötti a legidősebb tanulónk – mondja örömmel Kustár Rozália régész, a Dunatáj Közalapítvány elnöke.

Elmesélte, hogy annak idején, amikor „gyüttmöntként” Hartára került, ő is kapott menyecsketutyit, hiszen azt mondták, nem is igazi hartai lány, asszony, akinek nincs ilyen.

– Régen a hartai asszonyok télidőben megkötötték azt a két-három párat, amit a következő télig el is használtak, hiszen javarészt gyapjúból van, s mint ilyen, mulandó, foszlik, elhasználódik. De azért a Néprajzi Múzeumba is került néhány, így azokból kiindulva tudjuk, hogy a fekete alapon cifra tutyik voltak az elsők, melynek elődei lehettek azok a harisnyák, amiket a svábok magukkal hoztak a betelepítéskor – magyarázza, majd beavat, hogy nem is olyan egyszerű egy ilyen darabot elkészíteni.

Először is a kötés is nagy figyelmet, koncentrációt kíván. Szerencsére ma már lehet újra gyapjúfonalat vásárolni, megfelelő vastagságban és színárnyalatban, azonban a zoknikötőtű beszerzése nem egyszerű, mert amit kapni lehet, az gyenge, hajlik. Régebben bicikliküllőből készítették az igazán jó kötőtűket. A megkötött tutyi kap belülről is egy vászontalpalást, majd kívülről bársony orr- és sarokerősítést, aztán egy külső vászontalpat. Végül kerül rá – a hartaiak esküsznek rá, hogy a célra a legjobb anyag – traktorgumibelsőből kiszabott talp. A csapat most éppen ennél a mozzanatnál tart, jelenleg a talpalást gyakorolják.

– A régi mintákat most újra felfedezzük. Van azért még néhány régebbi darab a településen, sőt néhányan azért időről időre készítettek egy-egy tutyit akkor is, amikor nem volt becsülete, és mint mondtam, a Néprajzi Múzeum is megőrzött néhányat. Két alaptípusa van a hartai tutyi mintájának, a méhsejtes és a virágos – mutat az asztalról felvéve egy régi mintagyűjteményt Kustár Rozália. Ez tulajdonképpen úgy néz ki, mint egy kötött fésűtartó, sávonként más-más autentikus hartai mintával. Erről a kötéshez könnyen leszámolhatók a szemek száma.

Mutat egy, a község nevével díszített darabot, az első ilyen tutyihoz legenda is fűződik. Állítólag, amikor Rákosi Mátyás Hartára érkezett, hogy a felvidéki és a sváb lakosság ellentéteit elsimítsa, kapta az első Harta felirattal kötött tutyit.

Kustár Rozália elárulta azt is: következő tervük, a gyöngyvarrás felelevenítése, egészen a főkötő készítésig. Ez még nagyobb feladat lesz, mert ennek már készítője sincs Hartán, itt már az alapos néprajzi kutatómunka is előtérbe kerül.

Hétköznap is kényelmes

– Hartán ez a lábbeli a táncos kultúra része. A célunk a tutyikészítő tanfolyammal az, hogy ne csak a táncban, hanem a hartai családok életében is ott legyen, használják, hiszen a mindennapi életben egy kellemes viselet. Az érdeklődés, a lelkesedés nagy, s akik itt megszerzik a tudást és a gyakorlatot, talán majd újra tovább adják családon belül, nemzedékről nemzedékre – fogalmazott Kustár Rozália.