Csontos Máté: az életet nem lehet elviccelni

– Mit jelent önnek ez az elismerés?

– Meghatódva fogadtam a díjat. Az a jó érzés, ami előjött bennem, az kárpótolt azért a rosszért is, amit a szakmában el kell tudni viselni. Azt is hozzá kell tennem, hogy ez nem csak az én érdemem, hiszen mindig nagyon jó segítőim voltak.

– Az elmúlt húsz év alatt sokat fejlődött Móricgát. Mi az, amit még szeretne megvalósítani?

– A szívem vágya, hogy befejeződjön a falun átvezető kövesút felújítása. Nemrég elkészült belőle egy két és fél kilométeres szakasz. A fejlesztésre 150 millió forint rendkívüli kormánytámogatást kaptunk. Remélem, hamarosan sikerül folytatni a felújítást. Annak is nagyon örülök, hogy befejeződött a művelődési ház felújítása, 60 millió forintos beruházás zárult le a napokban. Szívem vágya még a polgármesteri staféta átadása. Szeretném, ha olyan ember kezébe kerülne, aki a falut legalább úgy a vállán vinné, mint én. Természetesen én sem lehetek a saját hazámban próféta, nekem is ezer hibám van, de ha visszatekintek, büszke vagyok magamra. Mindig büszke vagyok, ha Móricgátot képviselem bárhol a világon.

– Ha újrakezdhetné a polgármesterséget, mit csinálna másként?

– Akkor kevesebb időt szánnék a polgármesterségre és többet a családomra. Rengeteg hétvégémet elvitt ez a munka. Nagyon sok protokollal, kötöttséggel jár ez a tevékenység. A faluhoz való viszonyomat nem tudnám másként csinálni: nagyon könnyű dolgom volt, mert itt semmi nem volt. Nem volt faluház, romokban volt a művelődési ház, az iskola, a temető és így tovább. Mindig volt mit csinálni.

– Hogyan látja a falu jövőjét?

– Elszomorító a kis falvak jövője. Ugyanakkor büszke vagyok arra, hogy a gyerekeim és a testvéreim gyerekei is mind itt telepedtek meg. A mi családunk ilyen tekintetben jó példa. Mindazonáltal azt is tudjuk, hogy nagyon fogy a falu népessége. Húsz évvel ezelőtt azt mondták, azért mennek el az emberek, mert nincs elég munkahely. Ez az állítás mára már nem igaz. Móricgátnak öt vágóhídja van, ahol alig húsz helybeli dolgozik, a többi mind ingázó. Azt gondolom, hogy az ilyen kicsi településeket össze fogják vonni. De mindig azt mondom, ha egy település fel van készülve az alapvető önellátásra, akkor mindegy, hogy merre csatolják, sok éven keresztül fenn tud maradni.

– Gyakran láthatjuk önt motoros felvonulásokon, motoros találkozókon. Értékes gyűjteménye is van. Honnan ered a motorok iránti vonzalma?

– Négyéves voltam, amikor az édesapámnak már volt motorbiciklije. A tanyavilágban ez óriási dolognak számított, így tudtunk eljutni hamarabb a buszmegállóhoz, a vonathoz, így vitt el az anyukám a félegyházi strandra bennünket. Nekem is volt mindig motorom. Már gyerekként összeszedtük a tanyavilágban a rossz, öreg motorokat és a barátommal csináltunk belőlük egy használhatót. Amikor a magam ura lettem, akkor kezdtem gyűjteni a motorokat. Jelenleg huszonkilenc van. Szinte mind használható, járunk velük motoros találkozókra, felvonulásokra. A legbüszkébb a négy oldalkocsis motorkerékpáromra vagyok. A családomat is megfertőztem a motorok szeretetével: a feleségem, a lányim, sőt az unokáim is saját motorral rendelkeznek. De nem csak a motorok érdekelnek. Van egy 57-es gyártású Fordson traktorom, teljesen üzemképes. Van egy 1959 gyártmányú 45-ös MTZ-m. Még a szívem vágya egy 250-es Csepel. Ezzel töltöm a téli estéimet. Amikor a motorjaimat bütykölöm, megáll körülöttem az idő.

– Aki közelebbről ismeri önt, az tudja, hogy négy éve küzd a rákkal. A betegsége okán könyvet is ír. Miért ragadott tollat?

– Azért szeretném megírni az életem és a betegségem történetét, hogy más is okuljon belőle. Ha már egy embernek sikerül ezzel segítenem, akkor boldog leszek. Hosszas kálvárián vagyok túl, a betegségemet egyfajta keresztútnak élem meg. Úgy érzem, hogy ezen végig kell mennem, és a végén jónak kell lenni. Az elmúlt négy év nagyon kemény volt, nekem és a családomnak egyaránt. De amikor nem a kórházban voltam, szinte végig dolgoztam. Nekem minden napra tervem van. Ugyanakkor megnyugtat az a gondolat, hogyha el is kell mennem, nem adtam könnyen.

– Mit üzenne a fiatalabbaknak?

– Mindenkinek azt üzenem, hogy az életet nem lehet elviccelni. Mindenki vegye nagyon komolyan a szűrővizsgálatokat. Abban hiszek, ha valaki nagyon hisz a gyógyulásába és saját magába, akkor nagy dolgokra képes. Minden orvos azt mondja, hogy a gyógyulás hatvan százalékban a betegen múlik.

Névjegy

Csontos Máté 1957. február 18-án született Kiskunfélegyházán. Általános iskolai tanulmányait Móricgáton, a tanyasi iskolában végezte, majd 1973-ban Kiskunfélegyházán gépszerelő-géplakatos végzettséget szerzett. 1975-ben érettségizett, majd a móricgáti termelőszövetkezet présüzemében gépbeállítóként dolgozott. 1979-ben megnősült, házasságából két leánygyermeke született. 1979 és 1990 között a helyi termelőszövetkezet présüzemének művezetője volt, 1990-től, jelen­leg is a MOFER Kft. ügyvezető igazgatója. 1993-tól Móricgát községben önkormányzati képviselő volt, 1994-től alpolgármester, 1998-tól pedig folyamatosan, jelenleg is Móricgát község polgármestere.