Tizenegy gyermek hunyt el a szörnyű balesetben

„Tíz gyermek vesztette életét 1993. február 12-én, pénteken reggel fél nyolc előtt, amikor egy iskolabusz ráhajtott a vasúti sínekre Bátaszék és Alsónyék között, és összeütközött a Kiskunhalasról Bátaszék felé haladó személyvonattal. A vonat az ütközés után még mintegy 100 méteren át maga előtt tolta az autóbuszt. A tragikus baleset áldozatain kívül 19 gyermek szenvedett sérülést.” – írta címlapján a Petőfi Népe a tragédia másnapján (az áldozatok száma később 12-re emelkedett). Szerencse a tragédiában, hogy az autóbusz az influenzajárvány miatt „csak” 29 gyermeket szállított a szokásos 60 fő helyett.

A rendőrségi vizsgálat megállapításai szerint, a vasúti átjáróban nem működött a fénysorompó, mert az üzemeltetéséhez szükséges akkumulátort valaki ellopta (ezt január 29-én a vasút munkatársai már észlelték).

Gyermekholmik és vér borított mindent a helyszínen

Hogy pontosan mi történt, nehéz volt megállapítani. A túlélő gyermekek óriási csattanást, recsegést-ropogást hallottak, ebben megegyeztek valamennyien. Egy kislány például látni vélte a fénysorompó vörös fényének pislogását. Mások az érkező vonatot látták. A gépkocsivezető minden bizonnyal nem észlelte a vonatot.

A Petőfi Népe tudósítója a tragédia helyszínéről a következőket írta: kilométer hosszan várakoztak az autók, míg a rendőrök, tűzoltók, mentők végezték a munkájukat. Az autó­busz hátulja a vaspálya és a kövesút között hevert, az eleje jóval messzebb onnan. A vezetőfülkét legalább 250 méterre sodorta a mozdony, azután jött a hat kocsi és még így is több mint száz méterre állt a szerelvény utolsó kocsija a kereszteződéstől.

A mozdonyon – mint egy óriási palást – csillogott az autó­busz oldala, míg a vezetőfülke az első híddal iszonyúan összeroncsolt állapotban a bal oldali árokban hevert. Gyermekholmik és vér borított mindent. Rettenetes látvány volt, de a legszörnyűbb a szerteszét heverő kis iskolatáskák voltak. Egy ellenőrzőfüzet, aprópénz, gyermekfésű, kiscsizma…

Leírhatatlan kétségbeesés és katasztrófahelyzet

Amikor befutott a bajai mentőkhöz a szörnyű tragédia híre, a riasztásra három kocsi indult Bátaszék irányába, és mivel a helyszínen lévő szekszárdi mentők még nem tudták pontosan, mennyi kocsira van szükség, a bajaiak riasztották a katonai mentőket is.

A mentők összesen hét sérültet szállítottak a bajai kórházba, köztük az életveszélyesen megsérült autóbusz-vezetőt. Két sérült kislányt az ambulancián elláttak és hazaengedtek. A másik öt sérült súlyos kómás állapotban került be, közülük kettőt az intenzív osztályra, hármat pedig a traumatológiára vittek. A sérültek közül kettőt koponyasérüléssel, hármat pedig hasi és medencesérüléssel vettek fel az osztályra.

11 gyermek és egy felnőtt halt meg a tragédiában

A Petőfi Népe február 15-ei számában arról adtunk hírt, hogy a kórházba került gyermekek állapota – kettő kivételével – kielégítő volt. A szekszárdi kórházban ekkor még mindig eszméletlen, életveszélyes állapotban feküdt egy kislány és egy kisfiú. A kórház gyermekosztályán kezelt 7 beteg állapotát kielégítőnek tartották az orvosok, közülük négyen már infúziót sem kaptak. A bajai kórház öt sérültet látott el, négy gyermeket és a buszvezetőt. Állapotuk a sérüléseikhez képest kielégítő volt.

A tragédia áldozatainak száma azonban 11-re emelkedett egy kisfiú szombaton bekövetkezett halálával. Az autóbusz vezetője, az 56 éves Szellen­heim János pedig négy nappal a tragédia után, a bajai kórházban halt meg.

A tragédia hatására országos adakozás indult, mintegy 18 millió forintot gyűjtöttek össze a tragédia áldozatainak és hozzátartozóiknak.

Az elhunyt gyermekek temetésére február 17-én került sor Pörbölyön. A temetés valamennyi költségét a kistelepülés önkormányzata vállalta magára, mintegy ötezer gyászoló fejezte ki részvétét.

Többen is súlyos hibát követtek el

Az elsőfokú bírósági tárgyalást dr. Vass Gábor tanácsa folytatta le. Zörényi Gyula alsónyéki mozdonyvezetőt és Appl Zsolt bátaszéki lakost, aki vontatási kísérőként teljesített szolgálatot, az ügyész a vasúti közlekedésben halálos tömegszerencsétlenséget okozó gondatlan veszélyeztetéssel vádolta. A vádirat szerint azért következett be a tragédia, mert Szellenheim János (a buszvezető – a szerk.) megszegte a közúti közlekedési szabályokat, vagyis az átjárónál nem állt meg, annak ellenére, hogy a fényjelző berendezés nem működött. Továbbá a baleset okai közé sorolták a mozdonyvezető és a vontatási kísérő gondatlan magatartását és szabályszegését.

A mozdonyvezető a szabályoknak megfelelően az indulási helyen, a kiskunhalasi állomáson írásos utasítást kapott arra, hogy a Nyéki pusztai átjáróhoz a látási viszonyoknak megfelelően, de legfeljebb 15 kilométer/órás sebességgel érkezhet a szerelvény. A gázoló mozdony sebességmérője 78 kilométeres sebességet mutatott; a vontatási kísérő pedig nem figyelmeztette a korlátozás betartására a mozdonyvezetőt.

A bíróság első fokon 2 év fogházbüntetésre ítélte – nem jogerősen – a mozdonyvezetőt. Appl Zsolt vontatási kísérőt a bizonyíthatóság hiányában felmentették, ám mindkét vádlott védője fellebbezett.

A Legfelsőbb Bíróság ítéletében Zörényi Gyula mozdonyvezetőt bűnösnek találta és három év fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre súlyosbította büntetését. Appl Zsoltot végül nem a bizonyíthatóság hiánya miatt, hanem bűncselekmény hiánya miatt mentették fel.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítél indoklásában leszögezte: elsősorban a durva autó­busz-vezetői szabályszegés idézte elő a balesetet. Azonban az igazságügyi szakértői vélemények szerint, ha a mozdonyvezető eleget tett volna a sebességkorlátozásra vonatkozó utasításnak, akkor nem következik be a tragédia, mert a busz abban az esetben már eltávolodott volna a sínekről.

15 helyett 80 km/órás sebességgel száguldott a vonat

A tárgyalás során kiderült, hogy a mozdonyvezető nem nyújtotta át az írásos rendelkezést a vonatkísérőnek, aki Baján vette át a szolgálatot a Kiskunhalasról indult kollégától. Az is kiderült, hogy kapkodva, pillanatok alatt történt meg a személyzetváltás, mert a szerelvény ekkor már tízperces késéssel közlekedett Bátaszék felé.

A mozdonyvezető úgy értelmezte az utasítást, hogy csak akkor kell 15 kilométer/órára lassítania, ha a látási viszonyok ezt megkövetelik. Mivel az adott pálya jól belátható volt, mintegy 80 kilométer/órás se­­bes­séggel haladt. Amikor észlelte a buszt, kétszer is kürtjelzést adott le, amikor a mozdony előtt pedig megjelent a busz, behúzta a gyorsféket, majd hátrafelé menekült a vezetőfülkéből Appl Zsolt kísérővel együtt. Ekkor már semmit sem tehettek.