Mintegy háromszáz népi kerámiát tett közszemlére a kunszentmiklósi magángyűjtő – galériával

Népi kerámiák a kiskunsági vásárokból című kiállítás februárban nyílt meg Puszta Hangja Egyesület rendezésében a Felső-Kiskunsági Emlékek Házában. Az elmúlt két hónap alatt több mint ezer ember tekintette meg az időközben folyamatosan bővülő anyagot. Volt több olyan érdeklődő szakember is, aki a határon túlról érkezett Kunszentmiklósra.

– Kunszentmiklósra a XIX. század elejétől az ország szinte minden tájáról érkeztek fazekasok, akik a kocsiderékból árulták termékeiket. A népi kerámiák népszerűsége az 1980-as évekig tartott, bár a régi darabok még ma is keresettek a gyűjtők körében. A most kiállított anyag csaknem két évszázadot ölel fel. A bizonyítottan legrégibb kerámia 1812-ből származik. – mondta el hírportálunk érdeklődésére a helytörténész.

Székely Gábor megszállott gyűjtő, kutató ember, több mint négy évtizede rajong a régiségekért. Az első tárgy, amibe beleszeretett, egy régi, kézzel festett kerámiaedény volt, ebben árulták a gazdasszonyok a lekvárt a fülöpszállási piacon.

A kollekcióból most első ízben mutattam be háromszázat, helyszűke miatt „raktártárlat” jelleggel. A kiállítás anyagában bronzkori, avarkori, középkori kerámiaedények is láthatók. Egyik érdekesség az 1812-es dátumú gyertyamártogató, az 1849-ben készült butella, aminek egyik oldalán korpusz, másikon „mindennapos ájtatos gyakorlás” felirat olvasható. A talán legrégibb, bár erre máig nincs igazi bizonyság, egy avarkorból eredeztethető gyümölcsmosó, vagy tészta mosó lyukacsos agyagedény. Ez utóbbi egy idős asszony hagyatéka volt, amit a hozzátartozók állítása szerint az eke vetett ki földből, amit „új tulajdonosa” haláláig használta gyümölcsmosásra – sorolta Székely Gábor.

A kiállított anyagban szinte minden megtalálható a csalikancsóktól kezdve a kuglófsütők, kacsakoporsók, tarkedlisütők, szűrők, hatalmas tésztagyúró tálak, bödönök, miskakancsók, bögrék, kanták, tejesköcsögök, gyermekjátékok és a kulacsokon át a míves dísztányérokig bezárólag. A tárgyak eszmei értékét növeli, hogy sok esetben a mester és a megrendelő neve, humoros szövegek, vagy az évszám is szerepel a cseréptermékeken. 

– Bánkiné Molnár Erzsébet könyve döbbentett rá, milyen jelentős kerámiakincs birtokában vagyok. Ötszáz darabos gyűjteményemben számos kuriózumnak számító tárgy található. Jelenleg azon dolgozom, hogy rendszerezzem az anyagot és beazonosítsam származási helyüket és idejüket, amihez szakemberek segítségét kérem. Szeretném elérni, hogy az anyag a későbbiekben mindenki számára hozzáférhetővé váljon, jobb esetben könyv formájában is elérhető legyen. Ehhez persze anyagi hátteret kell találnom – tette hozzá Székely Gábor. 

A nagy érdeklődésre való tekintettel az időszaki kiállítás előzetes bejelentkezés alapján őszig látogatható. Telefon: 20/248-03-11 vagy 76/550-264.