Babfőzelék és a helyzet

– Nesztek! – sóhajthatott az időjárás-felelős, és megkeverte egy kicsit a beállító gombokat. Erre a hó szorításában vergődő kis hazánkban néhol tanítási szünetet hirdettek – a rendkívüli időjárás miatt. Pedig télen a havazás nem az. Ilyen hely ez a Kárpát-medence, alapesetben van itt tavasz, nyár, ősz és tél. Sokszor emlegetik mostanában mérceként az 1987 elején volt nagy telet. Emlékszem rá, előfelvett kiskatonaként sátorozhattam januárban pár napot, majd végigfagyoskodtam néhány mínusz 20 fokos éjszakát őrségben. Tényleg hideg volt. (Csak azért nem írom, hogy milyen, mert q-val kezdődő jelzőt nem illik használni.) De legyőztük. Mint a NATO-t. Azon a héten többször is. Pedig rendeltetésszerűen használható csak a kanálgépünk volt, meg persze a szárazbabfőzelék főzőkolbásszal. 

Azóta nem bánnám, ha a tél – érdeklődés híján – elmaradna, de a hideg és a hóellenes civil mozgalom érdekérvényesítő képessége eléggé mérsékelt. Igaz, mostanában a mediterrán életérzés is eléggé vacogós. Össze van kavarodva a világ.  Persze, ennek az időjárási hercehurcának nincs felelőse. Hacsak nem panaszkodunk honfoglaló őseinkre. Kiálthatnánk, hogy nem ilyen lovat akartunk. Nyilván a világgazdaság aktuális helyzete miatt csupán bizonyos lóalkatrészek jutottak erre a tájra. Ezekkel nem vagyunk kisegítve. Lapátolásra teljesen alkalmatlanok, és rendesen túrni sem lehet velük a havat. Pedig most arra lenne szükség.