Kávé nélkül

Gulyás Sándor

A kávé számomra majdnem olyan mint a kenyér. A reggeli napindító  fekete  segít abban, hogy felébredjek, és egy kicsit felpörögjek. Az ebéd utáni koffeinbomba további lendületet ad a munkához. A harmadik, a késő délutáni adag a már csökkenő energiáimat hivatott előcsalogatni. Kávérajongóként el sem tudom képzelni, hogy rövidesen eljön az az idő, amikor a forró fekete nem lesz már az életünk része. A tudósok szerint mindössze 27 év jut nekünk az élvezetből, mivel a kávébab ritka és drága luxuscikké válhat a szélsőséges időjárási körülmények miatt. Sajnos nem csak a serkentő nedűről kell lemondanunk, hanem a kedvenc édességünkről, a csokiról is, mert a kakaóbabot sem kíméli a klímaváltozás.

Elkeserítő szembesülni a tényekkel, hiszen a kávéfogyasztás nagyon egészséges, fokozza a mentális és fizikai teljesítőképességet és csökkenti számos krónikus betegség kilakulásának kockázatát. Emellett a kávézás rituáléja, szociálisan összetartó ereje sem elhanyagolható tényező. A nedű elfogyasztása közben nekem is gyakran támadnak újszerű ötleteim, esetenkét a régóta megoldásra váró problémákra is meglelem a választ. Azokról a kellemes pillnatokról már nem is beszélve, mikor családi vagy baráti körben hódolok szenvedélyemnek.

Amennyiben a tendencia nem változik érdemes lesz elgondolkodnom azon, hogy átszokjak a teára, bár ebből nagyon sokat kell meginnom ahhoz, hogy pótolni tudjam a megszokott koffeinadagomat. A kávé jellegzetes ízét és aromaját azonban nem tudom mivel fogom majd helyettesíteni.