Együttérzés

A krízisfáradtság egy társadalmi betegség újabban. Eddig arról tudtunk, hogy egy pszichológiai jelenség, amely akkor következik be, amikor az egyén hosszú ideig stresszt és szorongást él át egy sor krízis vagy katasztrófa miatt. Ma amikor naponta borzalmakról, borzasztó balesetekről, katasztrófákról hallunk, olvasunk, egyre kevesebb ember érez mély együttérzést, annak ellenére, hogy érző, kedves egyénekről van szó. A pszichológusok a kríziskifáradás jelének tekintik, ha már nem borzadunk el, nem jelentkezik nálunk semmi tünet a katasztrófák hallatán. Ami annyit jelent, hogy annyi krízisen megyünk át a hétköznapok során, hogy egyszerűen belefáradunk, és a védőrendszerünk automatikusan fellép ezekkel szemben.

A szakemberek azt javasolják, hogy mindenképp tudatosabban kellene híreket fogyasztanunk. Ha naponta figyeljük a közösségi oldalak, a hírcsatornák rémisztő híreit- amelyek sokszor valótlanok is-érdemes beiktatni egy szünnapot, amikor egyáltalán nem internetezünk, vagy legalábbis nem a hírcsatornákra kattintunk.

Utazás, vezetés közben figyeljünk a környezetre ahol éppen vagyunk. Koncentráljunk a kis dolgokra, az apró szépségekre, álmodozzunk és kapcsolódjunk ki, legalább addig amíg úton vagyunk. Pár perc is ajándék. Az is tudatos életről árulkodik, ha arra használjuk az internetet amire valóban szükségünk van. Legyünk tudatos 21. századi internetfelhasználók.

Még egy jó tanács a szakemberektől: próbáljuk meg az emlékezetünkben rögzíteni a képeket a telefonunk helyett. Este lefekvésnél idézzük fel újra a képet. Ezzel fejleszthetjük az emlékezőtehetségünket és a kreativitást is. Arról már nem is szólva, hogy a jelen pillanatot a lelkünk rezdülése rögzíti, s ha a telefonunkra koncentrálunk elszáll az érzés.

Érdemes legalább egy hétig követni a hozzáértők javaslatait, utána kicsit elemezgetni magunkat, s talán már nem is kell minden pillanatban online lennünk, vagy éppen Instára posztolni az ebédet vagy egy szép naplementét. A lelkünkben őrizzük az ízeket és a színeket.