Elrepült vasfog

Válasza az volt, hogy amíg az iskolában „késleltetve” jut sikerélményhez, addig a kertjében mindig tud örülni valaminek. Tavasztól őszig virágzik, nyílik, érik valami, amit ő nevelt, dédelgetett.
Mennyivel szerencsésebbek a művésztanárok! Persze esetükben a mérce is más. Rendre számonkéréssel találkoznak, hogy jó-jó, vannak osztályaid, óráid, de festesz, rajzolsz, alkotsz is valamit? Pedig mennyire nem természetes, hogy a napi rutin mellett legyen türelem, ihlet a saját érzések megfogalmazásához, a belső világ és gondolatiság kinyilvánításához.
Van, akiknek mindez sikerült. Ilyen Szappanos István festőművész Kecskeméten, akinek neve évtizedek óta fogalom, ha képzőművészetről vagy annak tanításáról van szó. Hányan vallják büszkén: Szappanos-tanítvány vagyok! És ami ennél is nagyobb ajándék: a mester is büszke lehet az övéire.

Mindez persze nem a véletlen műve. Kellett hozzá Szappanos István egyedi pedagógiai ars poétikája, miszerint lehet szeretettel tanítani. Nem ledorongolni kell a növendéket, hanem felemelni. Ezek után ne csodálkozzunk, hogy hetvenen túl is szeretné folytatni azt a pedagógiai munkát, ami nélkül nem lenne teljes az élete. 

Hogy mi a titka? Nyílván van néhány összetevője, de a humor is fontos eleme. A Bozsó Gyűjteményben látható Szappanos-kiállítás alcíme: Elrepült felettem az idő vasfoga. Naná, hogy a mester találmánya. Direkt volt, hogy kicsit nevessünk! – világosította fel az értetlenkedőket.