Vélem-én

2010.05.27. 17:55

Borsóból lett graffiti

Olyan jó lenne, ha időnként elmagyaráznának egy-két dolgot a felnőttek (leginkább saját szüleik) a gyerekeknek. Például azt, hogy miért hihetetlen tapírság és bunkóság más munkáját tönkrevágni, semmibe nézni.

Magyarvári Annamária

Mint ahogyan az a minap is történt a Lánchíd óvodánál. A (volt), úgynevezett Rüsselsheimi játszótér megújításán napok óta szorgalmasan dolgoznak szakemberek és közmunkások. A hét közepére kikerültek az új játékok, parkosítottak, sőt, a hosszú évek óta ott álló, felismerhetetlenségig agyongraffitizett falfelületet is lefestették hófehérre. Tisztább, ápoltabb, rendezetteb lett a terület, a környéken lakó családok, gyerekek nagy örömére.

Csakhogy mindez nem tartott ki egyetlen napig sem. A falfelületen még meg sem száradhatott a festék, amikor valami rendkívül vagány, bátor, ügyeskedő már rá is fújta jó vastag fekete festékkel a maga kis jelét. Elég volt egyetlen éjszaka a bemocskoláshoz. Gratulálok! A suttyomban művészkedő(?) elkövetőnek is, meg a szüleinek is.

Ők ugyanis valószínűleg átugrották a „gyereknevelési mindentudó” olvasgatása során azt a fejezetet, ami arról szól: hogyan tudatosítsuk gyerkőcünkben, hogy más emberek elvégzett munkáját tisztelni, becsülni illik. És valószínűleg azt sem magyarázták el a kölyöknek, hogy a közterek és játszóterek többnyire önkormányzati pénzből, vagyis a mi, – anyuci, apuci, és a többi dolgozó felnőtt – adóforintjaiból tudnak megújulni.

Az effajta felvilágosítást persze nem kamaszkorban kell megkezdeni. Akkor már falra hányt borsó a szülői szövegelés. A végeredmény meg falra felkent graffiti.

Ezek is érdekelhetik