Felkavaró nyugalomban - Interjú Alföldi Róberttel

A Nyugalom jelentősen megosztja a közönséget. A kecskeméti bemutatóra, a Palace moziba ellátogatott a színész- rendező-direktor is.

- Azon mázlista emberek közé tartozom ebben a mai világban, akit felhívtak, hogy nincs-e kedvem rendezni. Bartis Attila, a film alapjául szolgáló regény írója, és a producer, Bodzsár István keresett meg, és én egyből igent mondtam. A történetben az ragadott meg, hogy kendőzetlenül beszél valamiféle ősi, ösztönös létezésünkről, működésünkről. Arról, hogy mit jelent szülőnek lenni, mit jelent gyereknek lenni. Mit jelent az, hogy a szeretetünkkel megfojtjuk a másikat. Ez egy nagyon emberi történet.

- A film is pont a kendőzetlensége miatt kapott kritikát. Van olyan jelenet, amit utólag másképp ábrázolnál?
- Azt gondolom, hogy a filmben nincs semmi kendőzetlenség, minden végletes jelenet ízlésesen került a vászonra. Arra, hogy ezt kapta fel a sajtó ma Magyarországon, azt mondom: no comment.

- A történet egy anya és fia között kialakult érzelmi patthelyzetről szól. Szeretet és gyűlölet váltakozik egymással. Hol jelenik meg egy ilyen helyzetben a nyugalom?
- Bármilyen furcsa, ez a film a szeretetről szól. Arról, hogy két ember hogyan nem tud egymás nélkül élni és mi lesz, ha nagyon nem bír egymással sem. A nyugalom szerintem ott jelenik meg, amikor szembe merünk nézni azzal, hogy milyen szélsőséges érzések vannak bennünk a környezetünkben élő emberek iránt. Beleértve akár az anyánkat is. 

- Ennek a már betegesnek mondható anya-gyerek kapcsolatnak, az elszakadás lehetetlenségének van-e valamilyen tágabb értelemben vett üzenete?
- Abszolút van. Én azt gondolom, hogy addig, amíg a múltunkkal nem nézünk szembe, addig a lelkekben sem lesz soha rendszerváltás. Ezt éljük ma is. Családon belül és kívül, illetve társadalmi szinten. Vélt vagy valós, múltban gyökerező hibákat, dühöket, indulatokat, gyűlöleteket próbálunk a másikon számon kérni.

- Bartis Attila regényéből korábban színdarab is készült. A főszerepet Udvaros Dorottya játszotta, csakúgy, mint a filmben. A többi szereplőre hogyan esett a választás?
- A casting több hónapig tartott. Udvaros Dorottya valahogy adott volt és nem csak azért, mert ő volt a színdarab főszereplője is. A többi karakter megformálásához nagyon sok ember néztem meg, többször összepróbáltam őket. Nem tudom máshogy mondani: azok játszanak a filmben, akik megmaradtak ebben a munkafolyamatban. Általuk nincs hiányérzetem az elképzelt figurához képest.

- Bács-Kiskunban, Kalocsán születtél. Milyen érzésekkel térsz vissza a megyébe?
- A szüleim most is itt élnek, én azonban hamar elkerültem innen. Ettől függetlenül nagyon jó érzés, hogy ha néha Kecskeméten járok, akkor érzékelek valamiféle „a mi gyermekünk” szindrómát. Ezen felül nekem még Kecskemét annyiban meghatározó, 14 évesen, életemben először itt voltam színházban.