2008.04.28. 11:19
Szót kérnek a munkaadók
Jócskán akadnak Magyarországon olyan megyék, ahol évente négy-ötszáz fodrász végez, ám egyetlen szerszámkészítő sem - miközben az utóbbiakra óriási igény lenne.
A Magyar Kereskedelmi Kamara alelnöke szerint az is gondot jelent, hogy a hazai szakképzés struktúrája elavult, nem alkalmazkodik rugalmasan a munkaerő-piaci igényekhez.
Bihall Tamás elmondta: egy miniszteri rendelet alapján május elején megkezdik működésüket azok a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB), melyek felmérik a munkaerő-piaci igényeket a maguk megyéiben.
A felmérés során 12 ezer munkaadót kérdeznek meg arról, hogy milyen munkatársakat is keresnek, milyen szakmai végzettséget, tudást várnak el a leendő kollégáktól. Emellett persze feltérképezik a régiós szakmaszerkezetet, összefésülik az iskolai adatokat is. Így kiderül, hogy a régiókban hány szakképző iskola működik, milyen képzéseken hány diák tanul, és milyen egyéb kapacitásai vannak egy-egy intézménynek.
Szeptember végéig összesítik a felmérés eredményeit, és ezután születik majd döntés arról, hogy bizonyos térségek, megyék iskoláiban hogyan változtassák meg a képzési struktúrát.
Az átalakulás jövő ősszel kezdődik, és eltart a következő 3-5 évben.
– Ez feszültségeket válthat ki sok intézményben, mert lehet, hogy nincs szükség annyi kozmetikusra vagy fodrászra, amennyit képeznek, ugyanakkor ács-állványozóból, kőművesből szakácsból, géplakatosból jóval többet kellene beiskolázni – mondta az alelnök. A szakember meglátása szerint csak a felvételi számok megváltoztatásával nem lehet a problémákat megoldani. Szemléletváltást kell idehaza elérni.
– Népszerűsíteni kell a szülők, a gyerekek előtt a hiányszakmákat. El kell magyarázni, hogy ma már nem keres döntően többet egy diplomás, mint egy jó szakember. Egy versenyképes vállalatnál dolgozó tapasztalt, rutinos dolgozó havi jövedelme elérheti ugyanis a bruttó 300-400 ezer forintot is – hangsúlyozta Bihall Tamás.
– A munkaadók régiónkban kőműveseket, szerkezetlakatosokat, fémforgácsolókat és hegesztőket keresnek nagy számban. Ezek a hiányszakmák – tájékoztatta lapunkat Ördögh Dóra, a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szakképzési irodavezetője.
– Általánosságban az mondható, hogy a Duna–Tisza közén mindenekelőtt az építőipari szakmákban könnyű elhelyezkedni. Azaz könnyen állást talál a jó szobafestő-mázoló-tapétázó, az ács-állványozó, épületburkoló szakember. De a vendéglátós szakmákban sem a pincéreket, sem a szakácsokat nem kell félteni – gyorsan találnak maguknak állást.
Hogyan segítheti a jó döntést a szülő?
Schmidtné Báló Ágnes:– Nyílt napokra, szülői értekezletekre jártunk, amikor a lányunk továbbtanulásáról kellett döntenünk. Az iskolákat összehasonlító tájékoztatókat nagyon hasznosnak tartom. A választásban egyértelműen a mi szavunk volt a döntő, de a barátnők is nagyon erős befolyással bírtak. Olyan pályát próbáltunk keresni, ahol biztosan el tud majd helyezkedni. Vannak jól hangzó szakok, amelyek semmire sem jók.
Berec Zoltánné:
– Leginkább a szülők tudják a gyerek pályaválasztását befolyásolni. Szeretnének olyan szakmát, ami biztos megélhetést biztosít. A nyolcadikosoknak már kezd kialakulni az érdeklődési körük, de szinte semmit nem tudnak azokról a lehetőségekről, melyek közül választaniuk
kell. Nagy segítséget jelent a Merre tovább? című kiadvány, a nyílt napok és a különböző pályaválasztási kiállítások látogatása.
Karagics Mátyás:
– Végzősök osztályfőnöke vagyok a Katonában. Az utolsó évesek rengeteg pályaválasztási tájékoztatót kapnak, nem győzöm az anyagokat kiosztani. Egyetemek, főiskolák, szakképző intézmények képviselői tartanak nálunk tájékoztatókat. Tapasztalataim szerint a gyerekek döntésében meghatározó szerepet játszik, hogy milyen típusú osztályba járnak. Sokan választják a szülők foglalkozását, szakmáját.
Pápainé Ladányi Márta:
– A Bányaiban érettségiztem én is, most a lányom jár oda. A pályaválasztás nálunk nagyon egyszerűen lezajlott. Kikérte a barátnői véleményét is, de végül a mi tanácsunkat fogadta meg. Természetesen alaposan tájékozódtunk, utánajártunk minden lehetőségnek. Szerintem egy gyerek még nincs felkészülve arra, hogy egyedül hozzon olyan hosszú távú döntést, ami az egész életét befolyásolhatja.
– Nyílt napokra, szülői értekezletekre jártunk, amikor a lányunk továbbtanulásáról kellett döntenünk. Az iskolákat összehasonlító tájékoztatókat nagyon hasznosnak tartom. A választásban egyértelműen a mi szavunk volt a döntő, de a barátnők is nagyon erős befolyással bírtak. Olyan pályát próbáltunk keresni, ahol biztosan el tud majd helyezkedni. Vannak jól hangzó szakok, amelyek semmire sem jók.
Berec Zoltánné:
– Leginkább a szülők tudják a gyerek pályaválasztását befolyásolni. Szeretnének olyan szakmát, ami biztos megélhetést biztosít. A nyolcadikosoknak már kezd kialakulni az érdeklődési körük, de szinte semmit nem tudnak azokról a lehetőségekről, melyek közül választaniuk
kell. Nagy segítséget jelent a Merre tovább? című kiadvány, a nyílt napok és a különböző pályaválasztási kiállítások látogatása.
Karagics Mátyás:
– Végzősök osztályfőnöke vagyok a Katonában. Az utolsó évesek rengeteg pályaválasztási tájékoztatót kapnak, nem győzöm az anyagokat kiosztani. Egyetemek, főiskolák, szakképző intézmények képviselői tartanak nálunk tájékoztatókat. Tapasztalataim szerint a gyerekek döntésében meghatározó szerepet játszik, hogy milyen típusú osztályba járnak. Sokan választják a szülők foglalkozását, szakmáját.
Pápainé Ladányi Márta:
– A Bányaiban érettségiztem én is, most a lányom jár oda. A pályaválasztás nálunk nagyon egyszerűen lezajlott. Kikérte a barátnői véleményét is, de végül a mi tanácsunkat fogadta meg. Természetesen alaposan tájékozódtunk, utánajártunk minden lehetőségnek. Szerintem egy gyerek még nincs felkészülve arra, hogy egyedül hozzon olyan hosszú távú döntést, ami az egész életét befolyásolhatja. -->
