Interjú a két jó baráttal

Mely iskolákba járt?
 
D. István: Általános iskolai osztályaimat az Ének-zeneiben végeztem, középiskolába pedig, továbbra is énekes tagozatra, a Katona József Gimnáziumba jártam.

Sz. István: A Béketéri Általános Iskolába jártam, majd a Katona énekes osztályába. Utána a Tanárképző Szakiskolában tanultam, és a diploma után a Képzőművészeti Főiskolára jártam.
 
Festés, vagy rajzolás kötődik jobban önhöz?
 
D. István: Úgy érzem, hogy rajzban ügyesebb vagyok, de festeni jobban szeretek.
Sz. István: Festés. Gyerekkori élmények kötődnek ehhez, már akkor is tetszettek a színélmények.
 
Hogyan jellemezné művésztársát?

D. István: Nagyszerű, jó hangulatú, abszolút szerény ember volt diáknak is. Ugyanilyen vonások jellemezték egész eddigi életében. Végig kísérhettem egész pályáját úgy, mint pedagógus társam és úgy, mint elhivatott képzőművész. Valamikor a gimnáziumban kezdett el csírázni mindkettőnkben a képzőművészet iránti érdeklődésünk. István szemérmesebb volt, ugyanis a főiskolán szakavatott művészek keze között tanult, ahonnan már képzőművészként, festőként került ki. Én a sikertelen Képzőművészeti Főiskolai felvételi után elszakadtam hosszú időre az alkotó művészi tevékenységből, így én „csak” amatőrként tevékenykedek e terülten. Szapi (így hívjuk egymás közt) nagyon szép festői pályát futott be, határon túli sikereket ért el kiérlelt, gyönyörű pasztell alkotásaival. Újabban új utakat keres igen izgalmas, expresszív olaj munkáival. Nagyon szeretem az alkotásait.

Sz. István: Nyitott fiatal, elfelejtett megöregedni. A Beatles egyik tagja jut eszembe róla, Paul. Középiskolától kezdve ő a rajz irányába húzódott, én pedig a sport felé. Ez az évek alatt megcserélődött. Ő testnevelés tanár a Református Általános Gimnáziumban. Őszinte barát, sokoldalú, művelt ember. Sok minden érdekli, kiváló edző, magas szinten grafikus, művész. Sajátos külön útja az önműveléssel sikeres volt. Palkó József szakkörére járt, és úgy gondolom nem minden testnevelőt érdekel a kultúra területe, mert pl. Dunszt István gitározik is. Sok szakkönyve eltér a sporttól és a szakirodalomtól.

Miért kedvelte meg a rajzolást?

D. István: Gyermekkori sikerekig vezethető vissza, majd iskolai tanár- és diákkarikatúráim arattak sikereket a közvetlen környezetemben, sőt később a TF-en is ismert rajzolgató figura voltam és ezek motiválják az embert. Lényegében a legnagyobb lökést ebbe az irányba az Országos Nevelőotthon Palkó József képzőművészeti szakkörén kaptam.

Sz. István: Édesapám jeles akvarellista volt. Megfogott egy dinnyés csendélet. Nagyon szeretem a természetet. Apám révén a Művészet folyóirat zsenge gyerekkoromban óta megvolt. Sok művészi könyv volt otthon. Az iskolában egy évig Barabás László volt a rajztanárunk, aki megbolondította az osztályt. Ő volt az egyetlen tanár - mert volt sok -, aki valóban a rajzot tanította. Az iskolai kiállításon két művem is kiállították, így hozni kellett a családot, hogy nézzék meg.

Ki a kedvenc művésze és műve?

D. István: Claud Monet és általában az impresszionisták.

Sz. István: Delacroix – Villámlástól megrettent ló.

Van-e olyan dolog, ami inspirálja?

D. István: A talentum, amit fentről kapunk, olyan természetű, hogy nem hagy nyugodni. Cselekvésre ösztönöz. Ha így vagyok ezzel, akkor érzek magam körül harmóniát, ha rajzolhatok, vagyis festhetek.

Sz. István: Vincent Van Gogh, Degas, Claud Monet, Mednyánszki László. És még ezernyi dolog, mint például a látványélmény, a táj, a tükröződések, az erdők, az a gondolati világ, amit az ember bármiféle pszichózis állapotában érez.

Szabadban vagy műteremben kedvel inkább dolgozni?

D. István: Szabadban.

Sz. István: Természetben, a háromdimenziós élmény miatt, mikor érezzük a szél fúvását. Sok művész kép alapján fest, de én inkább a szabadban.

Mi a kedvenc témája?

D. István: A portré és a táj.

Sz. István: A hegyi tájak, falevelek, amikor a kavicsokat megsüti a nap, de másik oldaluk árnyékban marad, és közben pár kavics a vízben van, az csak kevésbé látszik… katedrális sorozat – gótikus felfelé törekvés, különböző rétegekben.

Milyen technikákat sajátított el az évek során?

D. István: Sajnos én nem tanultam magas fokon ezt a „mesterséget” ezért nem alkalmazok különféle elsajátításokat, pedig a rajzkésségem megkövetelné azt, hogy a különféle grafikai eljárásokat ismerjem, vagy alkalmazzam. Nagyon érdekelnének a különféle, sokszoro-sító grafikai elsajátítások, de az én koromban már nem igen van energiám utánajárni. Na-gyon szeretek tussal rajzolni, ezen belül is elsősorban tollal, a karikatúra portréimat, pedig szén ceruzával gyártom finom tónusokkal téve plasztikussá.

Sz. István: Sokféle anyag: grafika, pasztell, olaj és sok más.

Ui.: Szeretném még megjegyezni, hogy Dunszt Pista bácsi készítette a Zizi logóját. Ezúton is szeretnénk megköszönni neki, hogy ilyen nagyszerű munkát végzett.