Felfedi igazi nevét a Zanzibár zenekar

Mi a titka annak, hogy egy hazai együttes a 10. jubileumát is ilyen sikerek mellett ünnepelheti?

Rita: Konkrét recept igazából nincs, de egy nagy kalap szerencse mindenképpen jól jön. Amikor mi elkezdtük a szakmát, még nem élte ekkora divatját a másolás és a letöltés, így könnyebb volt fennmaradni a lemezeladásokból befolyó összegekből. Zenekari részről főként összetartásra van szükség, hogy akármilyen nehézségek árán is, de elérjük a közös célt. Tudnunk kell beszélni egymással a problémákról, és megoldani a konfliktushelyzeteket. Büszkék vagyunk arra, hogy a zenekar megalapulása óta, ugyanazok a tagok, soha nem volt csere, vagy kiválás. Jó időben voltunk a jó helyen. Akkor még nagyon mentek ezek a „playbackes”, haknis bandák, így a mi élő zenénk egyfajta újdoságot jelentett a zenei palettán. Ezek a produkciók mára már kezdenek kikopni, mindenki az élő fellépéssel próbálkozik.

Sidi: A Zanzibár, mindig magának írta a zenét és a szövegeket. Ezzel sikerült megőriznünk egyfajta egyediséget, őszinteséget. Mégha nem is világmegváltó dolgokról szólnak a szövegeink, de azt közvetítjük a közönség felé, ami bennünk él, ami bennünket foglalkoztat. Sok olyan előadó van, aki külső szövegíróval, illetve zeneszerzővel dolgoztat, aminek hatására olykor olyan váltások vannak a stílusában, hogy hiteltelenné válik. A Zanzibár mindig egyenes volt, felvállalta azokat a dolgokat, amiket megfogalmazott. Szokták mondani, hogy a saját gyereke mindenkinek szebb és jobban vigyáz rá.

Kinek az ötlete volt a munkásságotok összegzése?

Rita: Egyöntetű döntés volt ez a részünkről. Tíz éves lett a zenekar, amit december 27 -én egy ceglédi óriáskoncerttel ünnepeltünk meg. Eddig nem voltunk rögzítve DVD-formátumban, és úgy gondoltuk, hogy eljött az ideje ennek is. A Vidékről Indult névvel ellátott, most megjelent díszdobozunk tartalmaz két CD-t, két koncert DVD-t, "Az igazi nevünk" című könyvet, egy extra DVD-t, amin az eddig leforgatott összes videoklippünk látható, valamint egy saját névre írható stage passt. Olyan korszakzáró kiadvány ez, amiben belső szemünkkel tekintjük át az utóbbi tíz évet.
[caption id="" align="alignleft" width="334"] A Zanzibár zenekar
[/caption]

Hogyan állt össze végül a könyv?

Rita: Egy percig sem volt kérdéses, hogy kivel irassuk meg a könyvet. Van a zenekarnak két nagyon közeli barátja, akik a kezdetektől, közvetlen közelről végigkísérték a pályafutásunkat. Mindig viccelődek, hogy egyszer megírják az élményeiket könyvben. A bulvársajtó persze sokszor felkeresett bennünket, hogy jó lenne, ha előállnánk valamilyen történettel, vagy érdekességgel a zenekar házatájáról. Mi azonban már a legelején tudtuk, hogy ha valaha be is számolunk a személyes dolgainkról, akkor azt mindenképpen egy könyv formájában fogjuk megtenni. Az igazi nevünk kiadvány két részből áll, a szerző először külső szemlélőként beszél az élményeiről, a hozzánk fűződő történeteiről. A második felében pedig egy-egy mélyinterjú készült  minden taggal, ami rávilágít, hogy melyikőnk hogyan élte meg ezt a tíz évet, belülről. Sokszor meglepő volt, hogy a másik mennyire eltérő véleménnyel volt bizonyos dolgokról. Jókat  nevettünk és olykor felszínre törtek azok az okok, amikből az egyes krízishelyzetek kialakultak. Nem egy álommesét, hanem valós, őszinte történeteket tárunk a közönség elé.

Mennyire fontos a zenekarnak a rajongókkal való kapcsolattartás?

Rita: Sosem voltunk elszigetelődő, sztárallűröktől hemzsegő zenekar. Ezzel a könyvvel is elejét vesszük annak, hogy a bulvár mindenféle hamis színben tűntessen fel bennünket. A kiadvány azonban azok számára is érdekes lehet, akik csak arra kiváncsiak, hogy a mai magyar könnyűzenében hogyan működnek a dolgok.

Milyen lehetőségei vannak manapság egy most induló vidéki zenekarnak?

Sidi: Nincs már különbség a budapesti és a vidéki zenekarok lehetőségei között. Éppen arra figyeltünk fel mostanában, hogy a legnépszerűbb hazai zenekarok, mint például a Tankcsapda vagy a Kispál és a Borz, mind vidékről indultak. Törzsgyökeres pesti együttes hirtelen egy sem jut eszembe. Vidéken talán őszintébben magukba tudják szivni az emberek, azokat az ingereket, amik érik őket. A probléma inkább a lemezkiadóknál kezdődik, akik már nem olyan bártan karolnak fel új formációkat. Ma az ember, ha boldogulni akar a zeneiparban, akkor két kézzel kell kapaszkodnia, és véresre kell marnia a körmeit, hogy elérje azt. Mi még az utolsó mohikánjai vagyunk annak a generációnak, aki a kiadója támogatásával tudott előbbre jutni és szerencsére ez a jó viszony azóta is fennáll.

Mi volt a legnagyobb elismerés és a legnagyobb kudarc a tíz év alatt?

Rita: Mindkettőből kijutott bőven, kár lenne tagadni. Rengeteg elismerést, szakmai- és közönségdíjat vehettünk át. Ez utóbbiak talán kicsit közelebb állnak a szívünkhöz, mivel zenekarként elsősorban a rajongóknak játszunk. Nagyon nagy élmény volt például, amikor megtudtuk, hogy egy mexikói lány az Új napra ébredsz című dalunkkal indult egy tehetségkutató versenyen. Egy nála vendégeskedő magyar fiútól hallotta meg a szerzeményünket, lefordította spanyolra, de a versenyen az utolsó verszakot magyarul adta elő. Egy Irakban szolgáló amerikai katona pedig levélben üzente meg, hogy mennyire tetszik neki a lemezünk, és egy fotót is küldött hozzá, ami így bekerült a könyvünkbe is. Ezek azok a visszajelzések, amik annyira meghatják az embert, hogy szinte nem is tud rá mi mondani. Természetesen kudarcokból is akadt jópár, eszünkben sincs tagadni. Igyekeztünk mindegyikből levonni a tanulságot, hogy építő jelleggel hassanak ránk. Azt hiszem ez a legjobb, amit egy zenekar tehet.

Lezárult egy korszak. Mit tartogat számotokra a jövő?

Sidi: Becsuktunk egy ajtót magunk mögött, de hagytunk rajta egy kis ablakot, amin bármikor vissza tudunk tekinteni a jó és a rossz dolgokra egyaránt. Most pedig nyitunk egy új ajtót, amin együtt lépünk be, hogy folytassuk tovább az utunk. Megvannak a koncertdátumaink, készülünk a hatodik nagylemezre. Teli vagyunk témaötletekkel és nemsokára bevesszük magunkat a próbaterembe. Szerencsére a kiadónk nem sürget bennünket a határidőkkel. Addig formáljuk a dalokat, amíg tökéletesnek nem érezzük őket, hiszen elsősorban az a cél, hogy a közönség elégedett legyen velük.

Tagok:

Terecskei Rita (ének)

Sidlovics Gábor József (Sidi - gitár)

Nagy Gábor (Gabszi - gitár)

Kovács András Donát (Doni- dobok)

Steklács Miklós (MikC - szintetizátor)

Sidlovics Gábor József (Sidi - gitár)

Nagy Gábor (Gabszi - gitár)

Kovács András Donát (Doni- dobok)

Steklács Miklós (MikC - szintetizátor)

A Zanzibár zenekar -->