A költészet erotikája

Az elnevezés elég sok találgatásra adott okot, sokan a ma egyre divatosabb stand up comedy mulattatóira számítottak, ám hamar kiderült, hogy valami egészen másról van szó. A főiskola ebédlője teljesen megtelt, még a falak mellett is sorban álltak a vígkedéjű, faültetésről érkezett diákok, amikor a hét tagú társulat a "színpadra" lépett.

A Soproni Civitas Pinceszínház pikáns humorával megdolgoztatta még a leghátsó sorban állók rekeszizmait is. A rendezvény hangulatához passzoló Pucér Ámor című darabjukat láthattuk, amely bővelkedett a pajzán rímekben és a merész kiszólásokban. Egy középkori csapszékbe csöppentünk, ahol Fortuna, Ámor, Heléna, Júlia és a muzsikusok megismertettek bennünket a költészet erotikájával. Mindez interaktivitással párosult, amelynek során a nevetéstől rázkódó közönséget is bevonták a kurtizánélet rejtelmeibe. Az arra kiszemelteknek táncolni, vetkőzni vagy éppen alsószoknyába öltöztetni kellett, természetesen a többi néző nagy örömére. Nagyon jó választás volt a társulat, mert a pikantériával fűszerezett versek könnyen feloldották az első este hangulatát.

A folytatásban ezt a szintet már csak fokozni tudta a borkóstoló, ahol nem csak egy-egy pincészet nedüivel kínálták meg a nagy számú társaságot, hanem a bor mellé sajtot is osztogattak. Száraz fehér, rozé, vörös félédes- a palackokból mind-mind a lelkes fogyasztók poharába került, így a hangulat megalapozott lett a várva várt Kowalsky meg a vega koncert kezdetére.

Az aulában már fél tízkor összegyűltek a zenerajongók, főiskolások és külsősök vegyesen. Megnyitott a "kocsma" is, ami a vártnál is nagyobb érdeklődésre tett szert, így rövid időn belül már kézzel-lábbal csapoltak a pult mögött. A koncert kezdetére kényelmesen megtelt az aula, vagyis a bulihangulat megvolt, de az embereknek nem kellett egymás lábbán ugrabugrálni. Voltak, akik erre sokkal megfelelőbbnek tartottak egy lépcsőfeljárót, egy szekrényt, és kiderült, hogy akár egy oszlopból is lehet jó táncpartner (és nem kell neki sokat könyörögni).

Persze azért a színpad előtti tér sem maradt szabadon, és Kowáék a béke nevében elhúzták mindenkinek a nótáját. Bár a füstgéptől néha csak egy-egy végtag lásztódott, amit valaki ritmusra mozgatott a szürkeségben, de ez már a koncertek sajátossága. Nem bánta meg tehát, aki kedd este együtt mulatott a főiskolásokkal, hiszen nem csak egy remek koncertnek lehetett szem és fültanuja, hanem annak is, hogy mennyi mindent tehet egy jó szervezés azért, hogy a főiskolás, egyetemista évek tényleg felejthetetlenek maradjanak.