Gombócból sosem elég

Ipari iskolát végzett, majd a kecskeméti Aranyhomok szállóban dolgozott. A katonaság után került vissza szülőhelyére, az általános iskola szakácsa lett. Nem bánta meg döntését, idén szeptemberben 32. alkalommal hívta iskolába az első csengő.

– Sosem fizettek túl bennünket, a konyha mellett mindig kellett valami mellékkereset, hogy el tudjam tartani a családot. Talán emiatt fehér holló a férfi szakács az iskolai menzánkon – magyarázza Bálint. – Én szeretem csinálni, főleg, hogy sok minden változott a kezdetekhez képest. Újabban sok zöldség, pulyka, hal van étlapon, és nem csak a kötelező előírások miatt, hanem mert mi is erre törekszünk.

Az elmúlt három évtizedben egymást érték a hatósági előírások, ilyen-olyan reformok. Egy valami nem változott: csengő után tálalni kell az ételt, lehetőleg nem tűzforrón. Azt is megszokták a konyhások, hogy a nyolc állandó munkatárs mellett folyamatosan be kell tanítani a közmunkásként hozzájuk közvetített munkaerőt. Háromhavonta cserélődnek az emberek, ami plusz teher a menzásoknak.

– Hogy szólítják a gyerekek?
– Bálint vagy Bálint bácsi. Vannak olyan elsősök, akik már a legelső nap tegezve üdvözölnek. Idővel mind felnőnek, nem egynek főztem már az esküvőjén. Régebben gyakrabban elhívtak, ma már inkább éttermekben tartják a lagzikat, lejárt a sátoros ünneplések ideje.

Arra a kérdésre, hogy milyen a hangulat a konyhán, az egyik kolléganő válaszol mosolyogva: „A gondolatát is lessük a főnöknek, gyakran meg sem kell szólalnia, a tekintetéből megértjük a szándékát”. Bálint azt mondja, úgy szervezi a munkát, hogy ő is kivegye a részét belőle. Főnökként ritkán utasít, inkább megfogja a munka végét.

– Mi a mai menü?
– Csirkehúsos raguleves és túrógombóc – válaszol Bálint. – Az utóbbi munkaigényesebb, mint egy köret feltéttel, de szeretik a gyerekek. A kezdet kezdetén még kézzel gyúrták, formálták az asszonyok, ma már mirelitből készül, mert egyszerűen nem győznék. Sajnos bármennyire igyekszünk, mindig akad olyan nebuló, akinek nem ízlik a főztünk. A gyerekek otthonról hoznak uzsonnát, ebédidőben sem éhesek. Egy étel van, ami mindig elfogy: a milánói spagetti. A speciális paradicsomszósz receptjét már sok szülő elkérte, mert otthon követelte a gyerek.

A konyhán reggel ötkor indul a műszak, az első étkezés a tízórai. Az ebéd elkészítéséhez hatkor látnak neki. Munkaigényesebb menü esetén „bele kell húzni”, hogy csöngőre minden elkészüljön. Naponta közel kilencszáz adag étel készül a konyhán, az iskolások mellett az óvodásoknak, az idősek otthona lakóinak is. Egyre több óvodás, iskolás igényel speciális diétát. Bálint szerint a bolti alapanyagokban, félkész ételekben lévő mesterséges adalékok, színezékek és tartósítószerek a legártalmasabbak. Azt mondja, a legegészségesebb az otthon termelt hozzávalókból készült házias étel.

– Én anno tanyáról jártam az iskolába, mire hazaértem, a vasszeget is megettem volna. A menzán arra törekszünk, hogy minél több zöldségfélét adjunk a gyereknek, de az édesség-automatával nehéz felvenni a versenyt. Ritka étel, amit mind megesznek a gyerekek. A brokkolit, paradicsomos káposztát, rakott babot csak piszkálják, pedig hússal készül, ízletesen. A mai gombócból sokan repetáznak, ízlik mindenkinek. A sült krumplit, palacsintát is biztos szívesen megennék, de azt nem győznénk sütni – vélekedik Bálint. Közben megcsörren a szünetet jelző csengő, és máris sort áll előtte egy újabb osztály, gombócra éhesen.

Popovics Zsuzsanna Csengőre kifőtt az ebéd, gombócból repeta is jutott -->